Már a harmadik nap, hogy délelőttönként az oviban kötünk ki. Amíg az anyja trécsel, addig ő felhőtlenül szórakozik. Imádja a helyet. Rám se néz, otthagy, megy a játékok után. És végre egy-egy olyan óra a napban, amikor nem kell tiltani és fegyelmezni, mert az oviban mint egy kis tündér aranyosan-ügyesen eljátszik, felfedez, jön-megy. Az oviban vannak pl. babák, amikből itthon igencsak hiány mutatkozik, fiúgyermeknek lévén, gondoltuk, nem szerzünk be babákat. De nagyon szereti őket. Az egyiknek még cumisüveget is dugott a szájába.
Élvezi a személyzet és néhány anyáskodóbb nagyóvodás kitüntetett figyelmét, és mindketten felüdülve megyünk haza, hogy ismét egy kellemes délelőttünk volt, ahelyett, hogy otthon egymás idegeit tettük volna próbára ezzel a kezdődő dackorszakos magatartással, amit a folytonos ellenkezés jellemez...
1 Comment:
Szerintem is jót tesz a gyerekközösség már ilyen kicsi korban is, pedig ezzel sokan nem értenek egyet. Persze nem arról van szó, hogy dugjuk bölcsibe/oviba reggeltől estig, de szerintem egy ilyen rövidke idő felüdülés babának, mamának egyaránt.
Post a Comment