Még egészen kicsibébi korában használtunk néhány napig hasfájást enyhítendő egy bizonyos cseppet, amit előszeretettel ajánlanak babáknak és felnőtteknek egyaránt pocakproblémákra. Nem volt túl sikeres a kezelés annak idején, a hasfájás ugyanúgy kínozta tovább szegény Danit, csepp ide vagy oda. Valószínűleg ezért gondolhatta, hogy ez a gyógyszer nem ér semmit, ne tévesszük meg a még mit sem sejtő kismamákat, és ezért szakította le olyan nagy hévvel a reklámplakátját a védőnői rendelő ajtajáról. De pszt, ez titok, hogy mi voltunk a tettes :-).
Az elmúlt hét kalandjai közül csak egy apróság a fenti. Egyik délelőtt ugyanis Dani olyan nyűgös volt, hogy nem lehetett semmi értelmes elfoglaltsággal lekötni, így végső elkeseredésemben gondoltam, elmegyünk sétálni, és meglátogatjuk mamát a munkahelyén, mert már úgyis hazajövőben van. Ez a munkahely a fogorvosi rendelőt jelenti, ami szülőfalumban egy folyosón van a védőnői szobával. Dani nyűgössége persze a fogorvosi rendelőt látva sem enyhült, s miután nem kaparinthatta meg az izgalmasabbnál izgalmasabb műszereket, sőt, még a telefont se rángathatta le, őrjöngve kiviharzott, és a már említett kárt okozta a gyógyszergyártó cégnek. Persze előtte még feltörölte a rendelő padlóját is a földre vetem magam és úgy tombolok című mutatvánnyal, ami mostanában egyre gyakoribb viselkedési forma abban az esetben, ha valami nem az elképzelése szerint alakul.
(Eközben pedig anyukája békésen társalgott a régi szép időkről egy volt osztály-, és padtárssal, a Robival, aki néhány olyan kedves dícsérő szóval illette ezt a blogot, hogy most jutalmul szerepelhet benne :D)
0 Comments:
Post a Comment