Az esti kálvária akkor kezdődött, amikor Fiatalúr a játszóterezés végén fejébe vette, hogy ő bizony kipróbálja, jó-e már a tó vize. Nagyfiúk meg nagylányok ugyanis már fürödtek benne, és az ilyen bulikból Dani sem szeret kimaradni. Úgyhogy a viszonylag békés csúszdázás meg sarazás után megindult a víz felé. Komolyabb konfliktusba akkor kerültünk, amikor én viszont nem támogattam őt fürdőzési szándékában. Volt hangos toporzékolás, meg földön fetrengés, nagy nehezen aztán rácsatoltam a kisbicajra, és erőnek erejével hazacitáltam.
Itthon változatlan intenzitással folytatódott a hiszti. Mivel csupa sár volt a tóparti sarazás miatt, első utunk a fürdőkádba vezetett. Némi bosszúvágyat véltem felfedezni abban, ahogyan eláztatta az egész fürdőszobát, mert dúlva-fúlva kilapátolta a vizet. Úgyhogy vacsorához már nem is mertem ültetni, minek, úgyis csak eldobálta volna a kaját. Tehát vártunk vagy egy fél órát, amíg valamelyest lecsillapodott - természetesen magától, az, hogy én próbáltam csillapítani, semmit nem segített.
Aztán ment tovább az este a maga ritmusában, és alvás előtt, a szinte kicserélődött Dani ismét puszikkal meg ölelésekkel halmozta el az anyukáját, aki ilyenkor mindent megbocsát és elfelejt...
(Hm. Kicsit korán jött ez a dackorszak. Vagy legalábbis remélem, hogy ez már nem csak az előszele...)
0 Comments:
Post a Comment