Ezúttal egy szavunk se lehet, a hétvégén Dani megmutatta, hogy tud ő rendesen is viselkedni, miközben szülei táplálkoznak a már többször is említett Tengerszem étteremben. Mondjuk lehet, hogy csak az Unokatesója előtt nem akart nagyon rossz színben feltűnni, és ezért vett vissza, mindenesetre gond egy szál se volt vele. Majszolgatta a cipó-tányért, amiben Apa hagymakrém levesét szervírozták, aztán ezzel teljes is volt a boldogság.
Hazafelé egy kis laza testmozgás is bejátszott a fölös kalóriák ellen:
Egyébként a két gyermek egyre jobban elvan egymással, fel is tűnt, amikor már negyed órája kettesben múlatták az időt a gyerekszoba mélyén, hogy jé, a gyerekem elvan nélkülem is. Hipphopp eljön az az idő, amikor már a beszédben is olyan stádiumba érünk, hogy teljes lesz az összhang közöttük. Legalábbis az első negyed órában... :-)
1 Comment:
Jó is amikor így elvannak, ha csak 15 percig, akkor is! Felüdülés! Milyen szuper járgányok!
Post a Comment