Jóéjszaka

Nem tudom, a csillagok milyen állása késztette Danit ma hajnalban arra, hogy fél 4-kor (azaz hajnali 3 óra 30 perckor) úgy gondolja, hogy reggel van.

Ellentmondást nem tűrő üvöltéssel jelezte ugyanis ebben az időpontban, hogy most azonnal ki az ágyból. Pár percet azért vártam, reménykedve, hogy csak pillanatnyi elmezavar ez nála, de aztán nem tágított, úgyhogy odavettem magunkhoz.

Ugye az már nem az első eset, hogy ő ilyenkor nem visszaalszik, hanem úgy érzi, hogy most jött el csak az igazi showtime.

A "tettesd-magad-halottnak" cseles szülői magatartást ezúttal sem sikerült tökélyre vinnünk, mert a hajhúzogatásra, orrbefogásra, fültépésre, hasbarúgásra, valamint arra, hogy fél centiről jó hangosan beledudorásznak az ember arcába, zsigerből válaszol. Ez meg csak megerősítette a Fiúban, hogy mi most kommunikálunk, ami egyet jelent a nemalvással.

Ez az éjszakai program különösen is nekem esett nehezemre, én ugyanis csak fél 2 tájékán aludtam el, Fickó kutyánk akkor fejezte be az intenzív eszmecserét a falu másik végén élő kutyapajtikkal.

Aztán fél 6-kor, amikor már kínunkban röhögtünk az idétlenkedésein, lesz ami lesz, visszavittem az ágyában, ahol rövidebb ellenkezés után elaludt.

Úgyhogy az, hogy még fél 10-kor is le voltak húzva nálunk a redőnyök, nem a véletlen műve volt.