A parkett királya

Tegnap Dani új oldalát ismerhettük meg.

Eddig még csak egyszer voltunk vele lagziban, de akkor olyan picike volt még, hogy végigaludta az egészet.

Nem úgy ám tegnap! A mi kis Táncoslábúnk egész este ropta. Amint megszólalt a zene, ment, és rázta magát veszettül, hozzá nagyokat vigyorogva. Meg persze nem csak ő vigyorgott, hanem mindenki körülötte.

Már ebéd után elindultunk az alkalomra, így a délutáni alvás kimaradt (leszámítva azt a fél órát, amit az autóban szundított). Próbáltuk délután séta közben elaltatni, de úgy látszik túl sok volt az inger a domonyvölgyi lovasparkban, mert Fiúnk csak nem akart elszenderedni. Este 8 felé aztán már nyűglődött kicsit, de kb. fél óra alatt átesett a holtponton, és 11-kor is csak azért vadásztuk le a táncparkettről, mert mi viszont szerettünk volna már haza indulni. Szóval hihetetlenül bírta a strapát, én azt hittem, hogy egyszer csak valahol állva bealszik, de nem. Amint viszont elfoglalta a helyét az autóban, nem volt kérdés...

Azóta épp most ébredt fel, ami nem is baj, mert végülis illik megreggelizni a vendégeink érkezése előtt, Anna és Dávid 11 hónapos ikerpár jönnek hozzánk szülőstül, úgyhogy a buli folytatódik. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a Kispajtikhoz :-).