Vidám, kedves és egyre huncutabb. Főleg esténként tör rá a nagy huncutkodás, színészkedik is ha kellően lelkes közönséget talál hozzá - márpedig általában talál, ha másban nem, a szüleiben -nagyon sokat nevetünk rajta.
Utánzásban az új példakép Fickó. Vagyis Dani négykézlábra ereszkedve rója a köröket az udvaron, a falhoz dörgölőzve járkál, időnként liheg, és a kutyakajáról se sikerül lebeszélnünk, bár csak játszik vele, nem eszi (aztán lehet, hogy titokban kóstolgatja, találtam már néhány félig csócsált darabot az udvaron...).
Újdonság még, hogy mióta ránk szakadt kb. 1 köbméternyi Duplo, azóta egyre többet egyedül is elvan a szobájában. Nagyon leköti pillanatnyilag a sok érdekes forma, szín, traktor, autó és repülő, ezzel fekszik, ezzel kel. Nekem meg egy picivel több szabadidőm lett így, ami nem is árt, ha a közeljövőre gondolok.
A nagyfiúság jeleként értékelem, hogy képes végighallgatni egész Boribon-történeteket, a mimikámat utánozza is olvasás közben, és szívesen leül velem képeskönyvet nézegetni, már nem csukja be idő előtt, hanem élvezettel hallgatja és a maga módján kommentálja a történteket, képeket. Erre az időszakra már nagyon vártam, a mesélés az egyik erősségem :-).
Amúgy meg egyre fogy az esélyünk, hogy legyen neki egy éppen 20 hónappal fiatalabb kistesója, pedig milyen kényelmes lett volna ezt válaszolni a "mekkora a korkülönbség köztük?" kérdésekre.
0 Comments:
Post a Comment