2008. szeptember 7., vasárnap

"Gyere velem játszani!"

Dani mindenkivel, aki él és mozog, barátkozik, és nem aprózza el a dolgot: kézen fogja a kiszemelt áldozatot, bevezeti a szobájába és elmutogatja, hogy éppen melyik játékában milyen módon vegyen részt.
A minap, amikor védőnői látogatás történt szerény hajlékunkban, a védőnénikkel jött egy tanuló védőnő is, aki éppen a gyakorlatát tölti a környékünkön. Dani úgy gondolta, hogy Klári néni mehet Zorkához, a leendő védőnénit pedig azonnal lekapcsolta, bevonszolta a szobájába és kezébe nyomta az egyik Boribonos könyvet. Nem volt kérdés, hogy mi a feladat. Szegény lányzó pont a kis páciens Zorkát nem tudta szemrevételezni, de talán a 21 hónaposok is tananyag még a védőnőknél.
Mutogatásban egyébként is rohamosan fejlődik Daniúr, szinte már nincs is szüksége arra, hogy beszéljen, úgyhogy nem is erőlteti meg magát ezügyben. Ha valamit szeretne, megfogja a kezem, oda vezet, és profin közli, hogy mit akar. Mostanában leginkább a tv elé cipel, és a Kisvakondos DVD-re mutogat, hogy azt a lejátszóval kéne valahogy párosítanom, és akkor elégedett lenne. Persze azért ez a vágya nem mindig teljesül, különben egész nap a Kisvakond menne, de a szoptatások idején engedélyezett a mesenézés. Közben nekem illik kommentálni az eseményeket, szóval szoptatások alatt nem lehet ám csak úgy merengeni az élet dolgain.
Amire gyakorta mutogat még, az a mesekönyv repertoárunk, nagyon szeret könyveket nézegetni, mesét hallgatni, Anna és Peti után most Boribon a favorit. Én szeretek mesét olvasni, ő szereti hallgatni, jó kis páros vagyunk mi :-).

1 Comment:

anyahajó said...

off: Gabiék hagytak itt nálunk csomó szép új kislányos bodyt számotokra. Majd visszük! :)