Mosoly

A zorkatörténelemnek ismét egy fontos napjához érkeztünk el, amikor is megítélésem szerint először mosolygott tudatosan.
Szóval ez már nem az a mosoly volt, mint amit a szoptatás utáni félálomban produkál (egyszer így félálomban még hahotázott is, harsány-hangosan, nagyra nyitott szájjal - nagyon vicces volt :D), hanem szoptatástól független (helyesebben azért annyi köze volt a szopihoz, hogy az ölemben tartottam már a kishölgyet és éppen terítettem neki a reggelihez...), nos tehát feküdt az ölemben, és egyszer csak mosolygott egy édeset. Aztán én is mosolyogtam rá, ő meg visszamosolygott. Mindig gyönyörű, de amikor mosolyog, akkor különösen is ... (á, nem vagyok elfogult anyuka :D)

Fényképet sajnos nem tudok mellékelni, a szopihoz a fotógépet nem szoktam előkészíteni...