2008. szeptember 17., szerda

Sétáltunk volna...

Két napos eső miatti szobafogság után Dani viselkedéséből arra következtettem, hogy megérett az idő egy kiadós sétára, akkor is, ha apájuk éppen nincs itthon.
Elterveztem, hogy Zorkát bekötözöm az új hordozókendőbe, ami mindkettőnk számára van annyira kényelmes, hogy sétálni induljunk benne. Danit meg babakocsiba terveztem bekötözni, hogy moccanni se tudjon :-).
Nem kis szervezőmunkát igényelt mindkettőt felöltöztetni úgy, hogy lehetőleg egyik se melegedjen be nagyon, a Kisebbik lehetőleg ne ordítsa ki a tüdejét, amig a Nagyobbal foglalkozom, a Nagyobb ne lógjon meg időközben, lehetőleg rajtam is legyen kabát meg cipő, lehetőleg úgy tudjunk lebattyogni a lépcsőn, hogy Nagyobb közben ne rohanjon az ellenkező irányba, mint azt én elképzeltem, de végül minden klappolt, és hármunk közül csak én izzadtam le, ők egész jól bírták, és akkor kiléptünk az ajtón... és akkor szembesültem vele, hogy csepereg az eső...
Csalódottság a köbön, magyarázza meg valaki egy 21 hónaposnak, hogy az elmúlt fél órában hangoztatott "megyünk sétálni!" szlogent most anya visszavonja és visszavonulót fúj az ajtótól, mert egyrészt ruhailag nem vagyunk esőállók, másrészt pedig nem a kedvenc hobbim esőben sétáltatni két gyereket.
Az egyetlen pozitívum, hogy eltelt a délutánból ismét legalább fél óra, amit Dani nem intenzív és látványos unatkozással töltött.

0 Comments: