Dani már olyan régen volt náthás, hogy időközben el is felejtettem a lefogási technikát az orrszíváshoz, pedig ezúttal igencsak technikásnak kellett lenni, mert olyan erőben van a fiatalúr, hogy ketten alig győztük tartani a kis Rángatózó-csapkodó-üvöltőt.
Hétfőn kezdődött nála a szipákolás, másnapra már Zorka is szörcsögött, a szoptatás eldugult orrocskával külön öröm volt, úgyhogy sürgősen orvosolni kellett a problémát.
Így hát akármennyire is húzódoztam a feladattól, hogy Zorka mikroszkópikus kis orrába orrszívót dugjak, a szoptatás érdekében kénytelen voltam ezt a megoldást választani.
Reggeli után történt, Danit még ott hagytuk az etetőszékbe leszíjazva, apája lefogta, én meg kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam eltalálni az orrlyukait. Ordítás, visítás, toporzékolás.
Aztán Zorka következett. Dani meglehetősen elkerekedett szemekkel bámulta, hogy kishúga szó nélkül tűri a megpróbáltatásokat, békésen nézelődik, miközben orrából távozik az anyag. Ha már nekünk nem hitte el, hogy az orrszívás nem fáj, maximum kellemetlen, Zorka meggyőzte róla.
Azóta már lefogni se szükséges Nagy és Okos Bátyót, jó-jó, továbbra sem örül az orrszívásnak, de kisebb nyekergéssel megússzuk a dolgot, és még segít is az orrához tartani a kis műanyag szívófejet.
Már valamiért hálásak lehetünk Kistesónak :-).
Hétfőn kezdődött nála a szipákolás, másnapra már Zorka is szörcsögött, a szoptatás eldugult orrocskával külön öröm volt, úgyhogy sürgősen orvosolni kellett a problémát.
Így hát akármennyire is húzódoztam a feladattól, hogy Zorka mikroszkópikus kis orrába orrszívót dugjak, a szoptatás érdekében kénytelen voltam ezt a megoldást választani.
Reggeli után történt, Danit még ott hagytuk az etetőszékbe leszíjazva, apája lefogta, én meg kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam eltalálni az orrlyukait. Ordítás, visítás, toporzékolás.
Aztán Zorka következett. Dani meglehetősen elkerekedett szemekkel bámulta, hogy kishúga szó nélkül tűri a megpróbáltatásokat, békésen nézelődik, miközben orrából távozik az anyag. Ha már nekünk nem hitte el, hogy az orrszívás nem fáj, maximum kellemetlen, Zorka meggyőzte róla.
Azóta már lefogni se szükséges Nagy és Okos Bátyót, jó-jó, továbbra sem örül az orrszívásnak, de kisebb nyekergéssel megússzuk a dolgot, és még segít is az orrához tartani a kis műanyag szívófejet.
Már valamiért hálásak lehetünk Kistesónak :-).
0 Comments:
Post a Comment