A hétvégén volt egy kis problémánk az internettel (egészen pontosan nem működött), úgyhogy most igyekszem bepótolni a hiányosságokat minden fronton, többek között itt is.
Mert hogy nagy események történtek a netmegvonásos napokban.... nem, nem fordult át a Zorka... :D, nem, nem kezdett el beszélni a Dani... :D, viszont betöltötte életének 22. hónapját.
Egy gyerekkel is úgy éreztem, hogy gyorsan telik az idő, most kettővel egyenesen szalad, rohan, úgy telnek el a napok, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp itt volt ez a 22 hónapos hóforduló is, pedig nem is olyan régen született...
22hónaposunk továbbra is nagyon vidám, jókedélyű emberke, lelkesen barátkozik mindenkivel, legyen az ismerős vagy ismeretlen. Ezzel persze elbűvöli a helyi néniket, ha valakivel megállunk beszélgetni az utcán, egyszerűen kézenfogja, és már menn(én)ek is sétálni :-). Mindenkivel nagyon szófogadó, kivételt csak a szüleivel tesz, nekünk süketet játszik, különösen is, amikor a tv-től való távolságtartásra buzdítjuk. Továbbra is jó játék számára az utánozósdi, könyveket is szívesen nézeget, játékokat nem vettünk neki az utóbbi időben, úgyhogy maradtak a kedvencek: a duplo meg a kisvasút, ezek úgyis kimeríthetetlenek. Kisvakondot még mindig nem unja, ellentétben velem...
Próbálkozunk a gyöngyfűzéssel, persze nem a pici gyöngyöket fűzzük, hanem gigantikus gyümölcsformájú fagyöngyöket (a minap beszabadultam a Fakopáncs játékboltba...). Ügyesen fűz, bár még azért nem árt a segítség. Aztán büszkén hordja a gyöngyöt, amit saját kezűleg készített, hiába magyarázom neki, hogy ez a fiúknál nem szokás :-).
Amúgy pedig a dackorszak is egyre egyértelműbben látogatást tesz nálunk, főleg akkor megy a hiszti, ha már egyébként is fáradt, és általában az étkezéseknél csapódik le, úgyhogy akkor az étel is gyakorta csapódik, száll, repül, meg úgy általában a kezébe kerülő tárgyak szeretnek földhöz vágódni, ha valami nem a kívánsága szerint alakul.
Ja, és sajnos már nem lehet előle semmit magasra tenni, egyszerűen viszi a széket és feláll. Múltkor ezzel a módszerrel a Zorka ágyába mászott bele, már az sem elég biztonságos hely. Mert amúgy továbbra is szeretgeti, puszilgatja a húgát, de azért nem árt vigyázni :-).
Mert hogy nagy események történtek a netmegvonásos napokban.... nem, nem fordult át a Zorka... :D, nem, nem kezdett el beszélni a Dani... :D, viszont betöltötte életének 22. hónapját.
Egy gyerekkel is úgy éreztem, hogy gyorsan telik az idő, most kettővel egyenesen szalad, rohan, úgy telnek el a napok, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp itt volt ez a 22 hónapos hóforduló is, pedig nem is olyan régen született...
22hónaposunk továbbra is nagyon vidám, jókedélyű emberke, lelkesen barátkozik mindenkivel, legyen az ismerős vagy ismeretlen. Ezzel persze elbűvöli a helyi néniket, ha valakivel megállunk beszélgetni az utcán, egyszerűen kézenfogja, és már menn(én)ek is sétálni :-). Mindenkivel nagyon szófogadó, kivételt csak a szüleivel tesz, nekünk süketet játszik, különösen is, amikor a tv-től való távolságtartásra buzdítjuk. Továbbra is jó játék számára az utánozósdi, könyveket is szívesen nézeget, játékokat nem vettünk neki az utóbbi időben, úgyhogy maradtak a kedvencek: a duplo meg a kisvasút, ezek úgyis kimeríthetetlenek. Kisvakondot még mindig nem unja, ellentétben velem...
Próbálkozunk a gyöngyfűzéssel, persze nem a pici gyöngyöket fűzzük, hanem gigantikus gyümölcsformájú fagyöngyöket (a minap beszabadultam a Fakopáncs játékboltba...). Ügyesen fűz, bár még azért nem árt a segítség. Aztán büszkén hordja a gyöngyöt, amit saját kezűleg készített, hiába magyarázom neki, hogy ez a fiúknál nem szokás :-).
Amúgy pedig a dackorszak is egyre egyértelműbben látogatást tesz nálunk, főleg akkor megy a hiszti, ha már egyébként is fáradt, és általában az étkezéseknél csapódik le, úgyhogy akkor az étel is gyakorta csapódik, száll, repül, meg úgy általában a kezébe kerülő tárgyak szeretnek földhöz vágódni, ha valami nem a kívánsága szerint alakul.
Ja, és sajnos már nem lehet előle semmit magasra tenni, egyszerűen viszi a széket és feláll. Múltkor ezzel a módszerrel a Zorka ágyába mászott bele, már az sem elég biztonságos hely. Mert amúgy továbbra is szeretgeti, puszilgatja a húgát, de azért nem árt vigyázni :-).
0 Comments:
Post a Comment