Eseménydús nap áll mögöttünk.
Kezdődött azzal, hogy Zorka belépett a fülbevalós kislányok klubjába.
Szó volt róla már korábban is, hogy mivel kapott a remélhetőleg közeljövőben realizálódó keresztelője alkalmából egy fülbevalót, majd valamikor belövetjük a fülébe. Aztán a Zapu ma reggel úgy jött haza, hogy találkozott a kozmetikusunkkal, és megbeszélték a fülbelövésre a fél 11-es időpontot. Ma. Nem volt túl sok időm lélekben felkészülni, pedig nem voltam azért annyira elszánt ami a fülbelövést illette, kopasz kislány nagy fülbevalóval mindig is fura látvány volt számomra, de ha már időpontunk van, akkor a kocka el van vetve. Úgyhogy felcihelődtünk családostul a fodrászat-kozmetikába, és amíg Apa megszabadult haja nagy részétől, Zorka gyarapodott egy fülbevalóval. Kis virágosat választottunk, a közepe kék kő, és fehér kövecskék veszik körül, ez az a darab, amit néhány hétig bent kell tartani a fülében, és csak azután cserélhetjük ki a keresztelősre. Elég humánus volt a módszer, egy kapcsozógéphez hasonló tárgyba illesztették a fölbevalót, majd egy mozdulattal belőtték a fülébe. Persze sírt rendesen, én is majdnem, sőt Dani is nyöszörgött az együttérzéstől, de túl vagyunk rajta, végülis hamar megnyugodott szegénykém, és ha jól látom, nem is érzékeny neki, engedi piszkálni. Azért nem jókedvemben piszkálgatom, csak mert most két hétig kenegetni kell valami folyadékkal.
A fülbelövés után a doktornénihez voltunk hivatalosak, aki a héten még látni szerette volna egyszer a gyerekeket: Zorka még nem beteg, Dani meg már egész jól van, egy kis köhögéstől eltekintve. Innen csípőultrahangra rohantunk, 12-re volt időpontunk másik húsz nyűgös csecsemővel egyetemben. Szegény Zorkát megint jól megagyusztálták, de hála Istennek nincs gond a csípőjével sem.
Ezek után persze egész délután aludt a lány (amiért én nagyon hálás voltam, mert éppen foltvarró leckéket vettem, és így alvásidőben még be is tudtam fejezni az első foltvarrásos mintadarabot :D). Az utolsó öltések után meg már rohanhattunk is az istentiszteletre (reformáció ünnepe van ma), mert az énekkar énekelt, ezért én is kötelezően jelen kellett hogy legyek, és így a gyerekeknek sem volt más választásuk, bár mindannyian többször leizzadtunk, hogy az éhes-síró Zorkát, meg a benemállaszája Danit valamiképpen lecsitítsuk.
Ezek után a vacsoráztatás-fürdetés szinte wellnessnek tűnt, főleg, hogy Beus velünk maradt segíteni, mert Kornélnak még este el kellett mennie, és még azt a kellemetlenséget beleszámítva is szép esténk volt, hogy Kornél bezárt minket a lakásba, így Beus csak 10 körül jutott haza, amiért utólag is bocs... :-)
Kezdődött azzal, hogy Zorka belépett a fülbevalós kislányok klubjába.
Szó volt róla már korábban is, hogy mivel kapott a remélhetőleg közeljövőben realizálódó keresztelője alkalmából egy fülbevalót, majd valamikor belövetjük a fülébe. Aztán a Zapu ma reggel úgy jött haza, hogy találkozott a kozmetikusunkkal, és megbeszélték a fülbelövésre a fél 11-es időpontot. Ma. Nem volt túl sok időm lélekben felkészülni, pedig nem voltam azért annyira elszánt ami a fülbelövést illette, kopasz kislány nagy fülbevalóval mindig is fura látvány volt számomra, de ha már időpontunk van, akkor a kocka el van vetve. Úgyhogy felcihelődtünk családostul a fodrászat-kozmetikába, és amíg Apa megszabadult haja nagy részétől, Zorka gyarapodott egy fülbevalóval. Kis virágosat választottunk, a közepe kék kő, és fehér kövecskék veszik körül, ez az a darab, amit néhány hétig bent kell tartani a fülében, és csak azután cserélhetjük ki a keresztelősre. Elég humánus volt a módszer, egy kapcsozógéphez hasonló tárgyba illesztették a fölbevalót, majd egy mozdulattal belőtték a fülébe. Persze sírt rendesen, én is majdnem, sőt Dani is nyöszörgött az együttérzéstől, de túl vagyunk rajta, végülis hamar megnyugodott szegénykém, és ha jól látom, nem is érzékeny neki, engedi piszkálni. Azért nem jókedvemben piszkálgatom, csak mert most két hétig kenegetni kell valami folyadékkal.
A fülbelövés után a doktornénihez voltunk hivatalosak, aki a héten még látni szerette volna egyszer a gyerekeket: Zorka még nem beteg, Dani meg már egész jól van, egy kis köhögéstől eltekintve. Innen csípőultrahangra rohantunk, 12-re volt időpontunk másik húsz nyűgös csecsemővel egyetemben. Szegény Zorkát megint jól megagyusztálták, de hála Istennek nincs gond a csípőjével sem.
Ezek után persze egész délután aludt a lány (amiért én nagyon hálás voltam, mert éppen foltvarró leckéket vettem, és így alvásidőben még be is tudtam fejezni az első foltvarrásos mintadarabot :D). Az utolsó öltések után meg már rohanhattunk is az istentiszteletre (reformáció ünnepe van ma), mert az énekkar énekelt, ezért én is kötelezően jelen kellett hogy legyek, és így a gyerekeknek sem volt más választásuk, bár mindannyian többször leizzadtunk, hogy az éhes-síró Zorkát, meg a benemállaszája Danit valamiképpen lecsitítsuk.
Ezek után a vacsoráztatás-fürdetés szinte wellnessnek tűnt, főleg, hogy Beus velünk maradt segíteni, mert Kornélnak még este el kellett mennie, és még azt a kellemetlenséget beleszámítva is szép esténk volt, hogy Kornél bezárt minket a lakásba, így Beus csak 10 körül jutott haza, amiért utólag is bocs... :-)
0 Comments:
Post a Comment