Kajadac

Nehéz ügy ez a dackorszak, mert ugye az egyik alapszabály, hogy sose mondj a szülőnek igent.
Így pl. a vacsoránál, amikor tombolva kéri a kockasajtot (amit valami megmagyarázhatatlan okból imád), én meg rákérdezek, hogy sajtot kér-e, akkor majd beleszakad ebbe a kettősségbe, a fejét rázza, közli, hogy nem-nem, de közben persze kellene a mackós kocka, és ettől csak egyre idegesebb lesz... a többit nem is részletezem.
Szóval ha azt szeretném, hogy rendesen egyen, jobb, ha nem kérdezek semmit.

(Kajafronton egyébként mintha valami játszma kezdene kialakulni közöttünk, és az én eddig jóevő gyerekem egyre gyakrabban a sztrájk útjára lép, de remélem, ez csak ideig-óráig fog tartani, mert zsírtartalékokból nincsen nála felhalmozás.)