... a kis Bébihús. Iszonyú ütemben fejlődik, akkorát nőtt, hogy még én is észreveszem, pedig én minden nap látom :-).
Egy csoda, ahogy napról-napra értelmesebb, figyel, nézegeti a kezét, nyúlkál a lelógó játékok után, érdeklődve figyeli a világot, mosolyog, ha beszélnek hozzá, visszagügyög, egy hatalmas öröm ez a lány. Bátyus is egyre jobban leköti őt, figyeli, szerintem nagy példakép lesz, ami ugye nem mindig előnyös, de persze nézzen csak fel a bátyjára, így van ez rendjén.
Éjszaka még kétszer-háromszor szopizik, de már fel se tűnik, megszoktam, hogy úgy is lehet pihenni, ha az emberből éppen táplálkoznak :-).
Vannak jobb, és kevésbé jó napjai, a rossz napokon sokat sír, és csak jó sok cipelésre nyugszik meg kicsit (ilyenkor szopni is csak séta közben hajlandó), a jó napokon sokat alszik, ha pedig ébren van, akkor is békés, vidám. Hála Istennek, most már ezekből az utóbbi napokból van több. Ezért is vártam már a három hónapos kort, hiszen a néphagyomány szerint a hasfájósság eddig kínozza a Csöppeket, úgyhogy reménykedünk, hogy Zorkánál is már az utolsókat rúgja.
Igazi kis nőci, ahogy csábosan pillantgat, kacéran mosolyog, és kényeskedő hangon méltatlankodik, ez nekem olyan új az elsőszülött fiúgyermek után :-).
És a héten, egy három hónaposhoz illően az ovit is megismerte.
Egy csoda, ahogy napról-napra értelmesebb, figyel, nézegeti a kezét, nyúlkál a lelógó játékok után, érdeklődve figyeli a világot, mosolyog, ha beszélnek hozzá, visszagügyög, egy hatalmas öröm ez a lány. Bátyus is egyre jobban leköti őt, figyeli, szerintem nagy példakép lesz, ami ugye nem mindig előnyös, de persze nézzen csak fel a bátyjára, így van ez rendjén.
Éjszaka még kétszer-háromszor szopizik, de már fel se tűnik, megszoktam, hogy úgy is lehet pihenni, ha az emberből éppen táplálkoznak :-).
Vannak jobb, és kevésbé jó napjai, a rossz napokon sokat sír, és csak jó sok cipelésre nyugszik meg kicsit (ilyenkor szopni is csak séta közben hajlandó), a jó napokon sokat alszik, ha pedig ébren van, akkor is békés, vidám. Hála Istennek, most már ezekből az utóbbi napokból van több. Ezért is vártam már a három hónapos kort, hiszen a néphagyomány szerint a hasfájósság eddig kínozza a Csöppeket, úgyhogy reménykedünk, hogy Zorkánál is már az utolsókat rúgja.
Igazi kis nőci, ahogy csábosan pillantgat, kacéran mosolyog, és kényeskedő hangon méltatlankodik, ez nekem olyan új az elsőszülött fiúgyermek után :-).
És a héten, egy három hónaposhoz illően az ovit is megismerte.
0 Comments:
Post a Comment