Kb. 3 percre hagytam magukra a Porontyokat az apjukkal, amíg az egyik bevásárlóközpontban beszaladtam egy újságoshoz, és ezalatt Dani kirabolt egy butikot (fizetés nélkül távozott egy narancsszínű felsővel, minek következtében megszólalt a riasztó, minek következtében nekik hármuknak nagyon ciki volt), nyakig összevizezte magát a szökőkúttal (kint közben jeges szél fújt, úgyhogy ilyentájt vizes kabátban lenni különösen is kedvező), a Photo Porst filmelőhívó szobájából kellett előbányászni, ezen kívül kétszer rohant el olyan messzire, hogy az apja nem tudta követni, de aztán véletlenül meglett, és ezek után még ő volt felháborodva, amikor sietve távoztunk a helyszínről. Mindeközben babakocsink őrizetlenül álldogált a bolt előtt. (Mondjuk azt már előtte az Ikeában is elhagytuk egyszer, sose szokjuk meg, hogy két gyerek - két kocsi, és mivel Zorka kendőben volt, a kocsi valahol az egyik polcnál maradt, de szerencsére a pénztárnál felfedeztük a hiányt...)
Persze minderről én semmit se tudtam, és gyanútlanul lapozgattam a Patchwork-magazinokat az újságosnál, de tényleg csak 3 percig, és amikor kimentem, csodálkoztam, hogy az Apjuk mitől van ennyire leizzadva.
Ugye-ugye, nem is olyan egyszerű két gyerekkel egyedül :-)?
Persze minderről én semmit se tudtam, és gyanútlanul lapozgattam a Patchwork-magazinokat az újságosnál, de tényleg csak 3 percig, és amikor kimentem, csodálkoztam, hogy az Apjuk mitől van ennyire leizzadva.
Ugye-ugye, nem is olyan egyszerű két gyerekkel egyedül :-)?
2 Comments:
Három percnek tűnt, igaz? :) Tiszta szerencse, hogy Zorka nem volt a kocsiban! Van amúgy erről egy remek Efraim Kishon írás, melegen ajánlom újraolvasni. :)
:-) Igen, én is örültem, hogy Zorkát magával vitte :-)) Kishont megkeresem :-)
Post a Comment