(Ez most pont úgy hangzik, mint a Kisvakond egyik epizódja, a "Kisvakond és a televízió", he-he.)
Szóval Dani leszokott a tévézésről.
Szerintem már több, mint egy hete nem kéri, nem nézi, nem érdekli.
Pedig amilyen tévéfan volt, azt hittem aggastyán koráig fogja bámulni a készüléket rendületlenül, eközben minden kreativitását elveszíti, buta lesz örökre, és mindezért engem terhel a felelősség, mert amikor Zorkával hazajöttünk a kórházból, tény, hogy viszonylag sokat számítottam a televízió bébiszitter funkciójára. És persze Daninak nagyon tetszett a Vakond, aztán Thomast, a gőzmozdonyt is megszerette, néha Mirr-murr, a kandúr is jöhetett, a lényeg, hogy valami mese mindig legyen startra készen a lejátszóban.
Általában már reggel kezdődött a hiszti a tévénézés miatt, aztán ha volt elég energiám, akkor húztam, hogy csak 11-től nézzen mesét, amíg én főzök, ha nem volt elég erőm hozzá, akkor engedtem a hisztinek, és bekapcsoltam neki már korábban is.
Az utóbbi időben azonban egyre kevésbé érdekelte, ha kérte is, hamar megunta, mást csinált, vagy egyenesen kikapcsolta. Már néha úgy éreztem, csak én erőltetem, hogy legyen egy kis nyugalom mondjuk szoptatás közben, de aztán a tv ellenére sem volt nyugalom, ő inkább a szopiban segédkezett...
Úgyhogy elhatároztam, hogy csak akkor kapcsolom be a mesét, ha kéri.
És csodák csodája, nem kéri. Fogalmam sincs, hogy milyen élmény hatására következett be ez a változás, mert a készüléktől nem fél, meg semmi tartózkodást nem látok akkor sem, ha mondjuk híradót nézünk este, csak egyszerűen nem köti le, megúnta, elég volt neki az a három hónap, amit viszonylag intenzív tévézéssel töltött.
Úgyhogy örülök nagyon, mert féltem, hogy jó sok konfliktusunk lesz a tv miatt, mert most már megbírkózom a tv nélkül is kettejükkel, és most következett volna az az idő, hogy szépen leszoktatom róla, de úgy tűnik, magától megoldódott ez a probléma.
Ígymaradjon :-).
(Hú, és ha a pelussal is így lennénk, jaj, az mennyire jó lenne. Mert nem is mondtam még, hogy jövő májustól mehetne már oviba, ami szerintem tök jót tenne neki, meg imádja is az ovit, szóval mehetne, ha addigra szobatiszta lenne... jó lenne...)
Szóval Dani leszokott a tévézésről.
Szerintem már több, mint egy hete nem kéri, nem nézi, nem érdekli.
Pedig amilyen tévéfan volt, azt hittem aggastyán koráig fogja bámulni a készüléket rendületlenül, eközben minden kreativitását elveszíti, buta lesz örökre, és mindezért engem terhel a felelősség, mert amikor Zorkával hazajöttünk a kórházból, tény, hogy viszonylag sokat számítottam a televízió bébiszitter funkciójára. És persze Daninak nagyon tetszett a Vakond, aztán Thomast, a gőzmozdonyt is megszerette, néha Mirr-murr, a kandúr is jöhetett, a lényeg, hogy valami mese mindig legyen startra készen a lejátszóban.
Általában már reggel kezdődött a hiszti a tévénézés miatt, aztán ha volt elég energiám, akkor húztam, hogy csak 11-től nézzen mesét, amíg én főzök, ha nem volt elég erőm hozzá, akkor engedtem a hisztinek, és bekapcsoltam neki már korábban is.
Az utóbbi időben azonban egyre kevésbé érdekelte, ha kérte is, hamar megunta, mást csinált, vagy egyenesen kikapcsolta. Már néha úgy éreztem, csak én erőltetem, hogy legyen egy kis nyugalom mondjuk szoptatás közben, de aztán a tv ellenére sem volt nyugalom, ő inkább a szopiban segédkezett...
Úgyhogy elhatároztam, hogy csak akkor kapcsolom be a mesét, ha kéri.
És csodák csodája, nem kéri. Fogalmam sincs, hogy milyen élmény hatására következett be ez a változás, mert a készüléktől nem fél, meg semmi tartózkodást nem látok akkor sem, ha mondjuk híradót nézünk este, csak egyszerűen nem köti le, megúnta, elég volt neki az a három hónap, amit viszonylag intenzív tévézéssel töltött.
Úgyhogy örülök nagyon, mert féltem, hogy jó sok konfliktusunk lesz a tv miatt, mert most már megbírkózom a tv nélkül is kettejükkel, és most következett volna az az idő, hogy szépen leszoktatom róla, de úgy tűnik, magától megoldódott ez a probléma.
Ígymaradjon :-).
(Hú, és ha a pelussal is így lennénk, jaj, az mennyire jó lenne. Mert nem is mondtam még, hogy jövő májustól mehetne már oviba, ami szerintem tök jót tenne neki, meg imádja is az ovit, szóval mehetne, ha addigra szobatiszta lenne... jó lenne...)
1 Comment:
Nálunk is így volt, egy idő után nem érdekelte. Azóta pedig beállt egy szerintem nagyon is normális tv-nézési rendre, naponta 20-30 percnél többet sosem igényel, de sokszor egyáltalán eszünkbe se jut.
Ellenben ha szükséged lenne a tévézős "szabadidőre", új mesék bevezetésével valószínűleg kedvet tudsz neki csinálni.
Post a Comment