25 hónapos

Szókincse rohamosan bővül, bár az utóbbi napokban a leggyakrabban használt szó a "nem" volt, amin azért gyakran látszott, hogy igazából "igen" akart lenni, de hát egy kétéves ilyet nem mond. Úgyhogy ő is erősen vívódik saját magával, nem csak mi vele. A legnagyobb probléma, ami az elmúlt néhány nap alatt nem oldódott meg, az az alvás. Rövid alvásproblémás időszakoktól eltekintve eddig semmi problémája nem volt Daninak sem az ágyával, sem azzal, hogy aludni vittük. Amióta kimászik, azóta egy ordító oroszlánnal küzdünk minden délután és este. Se szép szóval, se játékosan, se fenyegetéssel, se popóra ütéssel, se együtt alvással, SEMMIVEL nem lehet jobb belátásra téríteni. Az utóbbi napokban eszembe jutott, hogy ismét elővegyük a hálózsákot, úgyis hideg van. Egy kis időhúzásra volt csak jó, mert persze másnapra már rájött, hogy hogyan kell kibújni belőle... Tegnap kínomban egy máshogyan záródó hálózsákot kapartam elő, na abból tegnap este még nem tudott kijönni, de csak idő kérdése. Az a baj, hogy semmiféle eszköz nincs a kezemben, amivel az ágyban tarthatnám, pedig fáradt, és szüksége van az alvásra. Egyedül annyit tehetek, ha ez a hálózsákos végképp csődöt mond, hogy esténként megvárom a 11-éjfélt, mire valahol a lakásban elnyomja az álom. De ez ugye senkinek se jó, mondanom se kell.
Amúgy egy édes-aranyos Bogyó, csomót nevetünk neki, már most, a pár szavas szókincsével olyan vicces dolgokat produkál, hogy nem lehet megállni nevetés nélkül. Úgyhogy már nagyon várom, hogy igaziból is beszéljen, érzem, hogy nagyon vidáman leszünk mi itt négyesben. (Múltkor pl. amikor kimászott az ágyból, és hatalmas vigyorral jött a nappaliba, felelősségre vontam az apját, hogy "Hát nem raktad bele a hálózsákba???" Mire Dani nagy lelkesedéssel felelt, hogy "De! De!". Próbáljon meg az ember komoly maradni...