Kór-túra

Ha az Elsőnek megjárt a röntgen, akkor a Második se legyen elhanyagolva, úgyhogy hosszas töprengés után - mert Kislány semmiféle jelét nem mutatta annak, hogy ne lenne teljesen jól - az esti énekkar után Apánkkal felkerekedtek, hogy meglátogassák a közeli kórház sürgősségi osztályát - ahol annak idején már Danival is jártunk az ágyról-esés kapcsán - persze szigorúan titkolva, hogy az eset tulajdonképpen a kora reggeli órákban történt, öööhm.
A továbbiakról csak másodkézből tudok tájékoztatást adni, én ugyanis Fiúgyermekkel itthon maradtam, mégse cipeljünk két gyereket éjnek évadján a kórházba, akik közül az egyiknek ráadásul pillanatnyilag (hál' Istennek) semmi köze nincs az egészségügyhöz.
Az első kérdés és a megrökönyödés legfőbb tárgya nem az volt, hogy leesett, mi baja lett, hova és hány méterről, hanem hogy "Na és hol a gyermek anyja??". Az szinte kizárt, hogy egy gyereket az Apja vigyen orvosi vizsgálatra, ilyen a praxisban még nem fordult elő.
Azért megröntgenezték a kis Anyátlant, nem találtak semmi kórosat.
És akkor elkezdődött az a tortúra, amit kaján vigyorral az arcukon direkt azért csináltatnak végig a szülőkkel, hogy többé ne legyen kedvük egy olyan pitiáner üggyel zavarni az ügyeletet, mint hogy egy gyerek leesik az ágyról.
Röntgen után felirányították őket a gyermekosztályra, vizsgálatra. Gyermeket húzták-vonták-öltöztették-vetkőztették-vizsgálgatták. Gyermek ordított. Ismét felmerült a kérdés, hogy "Na és az anyuka??" Valamint, hogy "Apuka, nem hozott magával semmi inni/ennivalót a gyereknek???" Mert biztosan azért sír, mert éhes, nem azért, mert huszonötször öltöztetik... Csúnya, gondatlan szülők, ejnye. Persze olyat, hogy az Öthónapos még csak szopizik, ráadásul indulás előtt lakott pocra, nehezen lehet elképzelni.
Közben egy nővérke hangos "Dicsértessék"-kel köszöntötte Apánkat - az ember sehol sem lehet biztonságban :o)) - és a "plébános úr" múlt vasárnapi prédikációját méltatta, ami történetesen a katolikus templomban esett meg, az ökumenikus imahét apropóján.
Na, és akkor elkezdtem sajnálni, hogy nem voltam ott, és nem láttam a személyzet arckifejezését a tény felett, hogy plébános úr az éj leple alatt gyermekével a kórházba siet, és amikor megkérdezik tőle, hogy "Na és hol a gyermek anyja??", akkor azt válaszolja, hogy ő otthon van a MÁSIK GYEREKKEL.
Mindenesetre a vizsgálatok is rendben találták Zorkát, úgyhogy a szokásos jótanácsokkal és egy cetli aláíratásával -amelyben vállaltuk, hogy saját felelősségre hazahozzuk Pöttyzorkát, mert nekik ugye hivatalból fel kellett volna venniük őt az osztályra - útjukra bocsátották őket.
11-re haza is értek.
Mindegy, ha az első gyereknek megjárt a röntgen, akkor a Másodiknak is.