Korán keltünk...

... és én speciel egy hatalmas csattanásra a bal oldalam felől. Dani a tesója eszeveszett üvöltésére, Zorka meg arra, hogy egy kisebb repülés után a parkettába csapódott. Apánk az ébresztőórára, neki volt a legszebb reggele ma. (Ebből is látszik, hogy az ébresztőórára való kelés szörnyűsége is relatív.)
Szóval a Másodszülöttnél sem úsztuk meg. Mellettünk éjszakázik ugye, és ha az apja éppenséggel korábban kel, akkor törvényszerűen az egyik oldalon nincs senki, aki megakadályozná az ágy szélére történő forgásban.
Így is történt, a pocakjára landolt, rögtön visított vadul, én azt se tudtam, hol vagyok, felugrottam, felkaptam, rohantam vele a nappaliba Apánknak panaszkodni, hogy Zé leesett az ágyról. Apánk aztán vigasztalta (mindkettőnket) kb. két percig, amikor is Zé felfedezte a tv-ben az Australian Opent, és mintha elfújták volna minden gondját.
Ezt majd figyelembe fogom venni, ha arról lesz szó, hogy mit sportoljon a Lány.
Egy jó asztalos jelentkezését várom, aki körberácsozza az ágyunkat, azt ugyanis nem tudom garantálni, hogy mától kiköltözik hitvesi fészkünkből, viszont nyugodtan nem fogok aludni többet, az biztos.