Most kezdem elhinni, hogy a későn beszélő gyerekeknek egyszer csak megered a nyelvük, és onnantól nem lehet lelőni őket. Mert hogy mi Danival kapcsolatban valami egészen hasonlót tapasztalunk. Hirtelen mindent kommentál, amikor csinál valamit, elmondja hogy éppen mit ("megjöttem", "leszállok", "elestem" stb.), rohamosan bővül a szókincse és az új szavakat érthetően, szépen ejti, és olyan szavakat tud, amik nem nagyon tartoznak az aktív szókincsünkbe, mégis egyszer csak előáll velük.
Pl. a minap, amikor feladtam rá az egyik örökölt naciját, közölte, hogy ezt "Jicsitőj taptam" azaz hogy Ricsitől kapta. Pedig talán csak egyszer mondtam neki, amikor legelőször felpróbáltuk.
Aztán van egy naptárunk, még tavalyi, Doresz fényképe van rajta, talán az egy éves szülinapján készült. Szerintem nem nagyon esett még arról szó, hogy az a fotó az unokatesóját ábrázolja, ma mégis rámutatva közölte, hogy "Dojesz".
A harmadik dolog, amin pedig végképp meglepődtem, hogy ma behozta a nappaliba a Mikulásra kapott hintalovat, és közölte, hogy "Téjapó taptam". Pedig a Télapó komolyan nem került elő december óta, hogy honnan tudta mégis, sejtelmem sincs. Szerintem eddig csak figyelt, mindent elraktározott a kis fejében, most meg előáll itt olyan dolgokkal, hogy leesik az állunk.
És múltkor a Budapest-Bánk autóutat végigdumálta, csak úgy, egymás után rakosgatta a szavakat, értelme nem sok volt, de szógyakorlásnak remek. Akkor jutott először eszembe a régi szép idő, amikor a kocsiban még lehetett rádiót hallgatni :o).
Amúgy éppen munkálatok folynak a lakásunkban, úgyhogy az elmúlt két délelőttöt az oviban töltötte, és már megnyitottak neki egy mappát, ahova a rajzait, és ragasztásait teheti, és most éppen virágokat ragasztottak, hát nagyon büszke voltam, hogy milyen szép lett :o). És az a meglepetés is ért az elmúlt napokban, hogy észrevettem: teljesen szabályosan fogja a ceruzát, nem csak véletlenül, hanem következetesen a három ujja közé csippenti, úgyhogy kénytelen voltam elnézni neki az asztalra való pingálást, inkább megdicsértem, hogy milyen szépen fogja a filctollat... :o).
Mostanában egyre gyakrabban rájön a telefonálhatnék, legtöbbször Mamát akarja felhívni, tárcsáz is rendesen, aztán a múltkor, amikor Mártonnal beszéltem, kikuncsorogta a kezemből a telefont és érthetően felelgetett miután sziával köszönt, ezen kívül ha megcsörren a vonalas telefonunk, rohanhatok, hogy én vegyem fel előbb, különben gyülekezetünk tagjai kénytelenek legalább három percig vele társalogni. Az még nem egészen világos neki, hogy ha bólogat, akkor azt a vonal másik végén nem mindig értik, de ez az apróság nem zavarja :o).
Zorkának meg szerintem jön a foga, most éppen olyan napokat élünk, hogy minden reggel (hajnalban), amikor zombiként kelek, elmondom neki, hogy ha ő lett volna az első gyerekünk, akkor most nem lenne második :o).
A képen látható délelőtti csendélet pedig egy olyan éjszakának a következménye, amikor négyen szoroskodtunk egy ágyban, ami egyénként mostanában nem ritkaság...
Aztán van egy naptárunk, még tavalyi, Doresz fényképe van rajta, talán az egy éves szülinapján készült. Szerintem nem nagyon esett még arról szó, hogy az a fotó az unokatesóját ábrázolja, ma mégis rámutatva közölte, hogy "Dojesz".
A harmadik dolog, amin pedig végképp meglepődtem, hogy ma behozta a nappaliba a Mikulásra kapott hintalovat, és közölte, hogy "Téjapó taptam". Pedig a Télapó komolyan nem került elő december óta, hogy honnan tudta mégis, sejtelmem sincs. Szerintem eddig csak figyelt, mindent elraktározott a kis fejében, most meg előáll itt olyan dolgokkal, hogy leesik az állunk.
És múltkor a Budapest-Bánk autóutat végigdumálta, csak úgy, egymás után rakosgatta a szavakat, értelme nem sok volt, de szógyakorlásnak remek. Akkor jutott először eszembe a régi szép idő, amikor a kocsiban még lehetett rádiót hallgatni :o).
Amúgy éppen munkálatok folynak a lakásunkban, úgyhogy az elmúlt két délelőttöt az oviban töltötte, és már megnyitottak neki egy mappát, ahova a rajzait, és ragasztásait teheti, és most éppen virágokat ragasztottak, hát nagyon büszke voltam, hogy milyen szép lett :o). És az a meglepetés is ért az elmúlt napokban, hogy észrevettem: teljesen szabályosan fogja a ceruzát, nem csak véletlenül, hanem következetesen a három ujja közé csippenti, úgyhogy kénytelen voltam elnézni neki az asztalra való pingálást, inkább megdicsértem, hogy milyen szépen fogja a filctollat... :o).
Mostanában egyre gyakrabban rájön a telefonálhatnék, legtöbbször Mamát akarja felhívni, tárcsáz is rendesen, aztán a múltkor, amikor Mártonnal beszéltem, kikuncsorogta a kezemből a telefont és érthetően felelgetett miután sziával köszönt, ezen kívül ha megcsörren a vonalas telefonunk, rohanhatok, hogy én vegyem fel előbb, különben gyülekezetünk tagjai kénytelenek legalább három percig vele társalogni. Az még nem egészen világos neki, hogy ha bólogat, akkor azt a vonal másik végén nem mindig értik, de ez az apróság nem zavarja :o).
Zorkának meg szerintem jön a foga, most éppen olyan napokat élünk, hogy minden reggel (hajnalban), amikor zombiként kelek, elmondom neki, hogy ha ő lett volna az első gyerekünk, akkor most nem lenne második :o).
A képen látható délelőtti csendélet pedig egy olyan éjszakának a következménye, amikor négyen szoroskodtunk egy ágyban, ami egyénként mostanában nem ritkaság...
0 Comments:
Post a Comment