2009. június 30., kedd

Bocsánat, hogy mostanában folyton kaki-pisi sztorikkal feszegetem a jóízlés határát, de ezt most muszáj... :o).
Tegnap délután kint voltunk az udvaron, helyesebben a kölköket kiraktam, miközben én a konyhában molyoltam, és az ablakon keresztül figyelgettem őket. Danin pelus volt, egyszer csak látom, hogy leguggol, és gyötrődő arckifejezést vág. Gyakorlott anyuka tudja, hogy ilyenkor illik kicserélni a pelenkát. Megyek is le, mire a következő látvány fogad: Dani pelus nélkül, pelus sehol. Kérdezem, hogy hol a pelenkája: mire mutatja, hogy szépen, összehajtogatva betette a kukába.

A szobatisztává válás rögös útján egy újabb mérföldkő: a gyermek tisztába teszi magát :o).