2009. december 4., péntek

Még mindig nem szeretjük...

... a Mikulást.
Bár azt már fejlődésnek könyvelem el, hogy egy éves korában hisztérikus ordításban tört ki a Mikulás láttán, kétévesen csak sírt, most, három évesen pedig halálra vált arccal pityergett az ovis mikulásünnepségen, aminek következtében a Mikulásnak szánt versek és dalok is elmaradtak (mármint Dani részéről, mert a többiek azért énekeltek :D), pedig hajj, de készült rájuk itthon, napok óta harsogta a "Télapó itt van" című klasszikust.
Azért ő is kapott csomagot, egy anya, egy óvónő és egy dadus kíséretében odamerészkedett a Nagyszakállúhoz, és átvette az ajándékát.
És itt jön a Bezzegzorka :D, aki hercegkisasszonyos tartásban vonulgatott a Mikulás előtt, eszébe se jutott, hogy bármitől is tartania kellene, és lazán átvette a csomagját. Ahhoz pedig gyengét erőszakot kellett alkalmaznunk hogy hazahozzuk az oviból, annyira jól érezte magát... 

4 Comments:

gneke said...

Adrika 2 éve (5 évesen) nem ment aznap oviba, mikor a Mikulás jött, annyira félt. Tavaly már semmi félsz nem volt benne.
Zorka aranyos lehetett:-)

Zsukkata said...

Remélem nálunk is alakul a helyzet, és nem lesz örökre mumus a Miku :D!

csigaszabo said...

Csak most találtam erre a blogodra, azért február végén kommentelek ide :)
A lánykám egy évesen odatipegett a (házhoz jövő) Mikuláshoz, kikapta a kezéből a csomagot, faképnél hagyta, aztán miután kiürült a nagy zsákja, kérésre készségesen belemászott, aztán meg végigvezette a Mikulást a lakáson. Azt hiszem, ezekből a gyerekekből vonják az átlagot :)

Zsukkata said...

:D
Legutóbb már nálunk is jobb volt a helyzet: Dani már szóba is állt a Mikulással, Zorka meg addig sündörgött körülötte, amíg az ölébe nem vette :D.