Három órás, meglehetősen fárasztó autóút után most Miskolcon vagyunk, az apai házban. Az autózásra amúgy általában nem jellemző, hogy fárasztó lenne, kivéve, amikor Dani a három órából másfelet végigüvölt. Nem tetszett neki ugyanis az autósülésbe becsatolódva, egy helyben ülve való utazás. Sajnos már volt egy ilyen alkalom, nem is olyan rég, amikor az amúgy autókázni szerető és mindig jókat durmoló Danigyerek rettentően elkezdett sírni, amikor kb. fél óra elteltével megunta a beszorítottságot, és akkor követtem el azt a hibát, hogy kivettem az ülésből, hogy kicsit ölbe legyen (abszolút szabályellenesen, és az elveimmel abszolút ellentétesen). Nos, a mai alkalommal is ezt követelte. Hogy vegyem ki. Volt is pár percig kézben, akkor hirtelen minden baj elmúlt, és az ölemben rugózva érdeklődött az utánunk jövő autósok iránt. De mivel egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy a gyereket az autóban ölben tartom, ezért amikor megnyugodott, visszatettem az ülésébe. Hiába próbálkoztam egyéb szórakoztató eszközökkel. Hallgattuk a toporzékolását. Nem volt egyszerű. Most megyek kipihenni.
Korszakváltás
-
Az van, hogy a kiskorúak 66.6%-a erőteljes kamaszodásba fogott, és ez azért
jócskán megváltoztatja a dolgokat, visszaolvasgattam kicsit a blogomban és
cs...
7 éve
3 Comments:
Mi ezekre az alkalmakra tartogatjuk rajzfilmzene- valamint népdal repertoárunkat. Igaz, hogy berekedünk, de elég hamar meg szokott nyugodni tőle Doresz. Mostanában már velünk is laláz. Így legalább már régóta tudja a Hull a pelyhes fehérhót meg a többi karácsonyi éneket. És nekünk is lehet karácsonyi hangulatunk júniusban.
Megpróbálkozom legközelebb az énekléssel, de az a baj Danival, hogy ha a fejébe veszi, hogy neki most valami nem tetszik, akkor nem nyugszik meg addig, amíg ő saját maga a fejébe nem veszi, hogy akkor most megnyugszik... Makacs.
tipikus férfi...
Post a Comment