Lépcsőzés

Katinagyinál többek között azért jó, mert emeletes házban lakik, így nála kiválóan lehet gyakorolni a lépcsőzés művészetét. Az elmúlt héten tökélyre is fejlesztette Dani a már addig is ismert, de a gyakorlásban folyton akadályozott tevékenységet. Napi 8 órában járkálhattunk mögötte a lépcsőn, felváltva, majd ölben le, mert a lefelé menet azért még veszélyes. Nem is kellett más játék, az utazótáska, ami itthoni játékokkal volt tele, csak az utolsó napon került kinyitásra, akkor is csak kb. 20 percre. Sokkal jobb játéknak bizonyult az ismeretlen lakás minden zegzugának felfedezése. Mindenesetre várakozásaimat felülmúlta a ránk való előkészület: minden veszélyes dolog el volt pakolva már érkezésünkkor, így nem kellett lakásátrendezéssel kezdeni a "nyaralást".

Szóval a lépcsőmászás volt a fő téma a héten, aztán hazajöttünk, és bár itthon is van lépcső, de az mégicsak olyan lépcsőház jellegű, és nem lehet napi több órában igénybe venni szegény gyereknek. Marad a mindenmás, amit meg lehet mászni. A konyhában van pl. egy kétlépcsős fellépőm, mert a konyhaszekrény felső polca számomra elérhetetlen magasságban van, így időnként kénytelen vagyok fellépőt használni. Ma Danit találtam a tetején, épp az ablakon nézegetett kifelé. Rögtön szívemhez kaptam az ijedelemtől, mert hátrafelé könnyen leeshetett volna, de csak vigyorgott rám hátranézve. Gondoltam, túljárok az eszén, és felfordítom a lépcsőkét, úgy nem tud felmászni rá. De ő járt túl az én eszemen...

A fellépő a spájzban végezte, kár, hogy már úgy tele van mindennel, amit Dani elől dugdosni kell, hogy alig lehet bemenni. És lehet, hogy ez a helyzet csak rosszabb lesz, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy Fiatalember a lépcsőzés technikáját minden lehetséges tárgyon alkalmazza...