A tegnapi vacsoránk az úgy volt (természetesen előtte egyeztetve személyes védőnéninkkel), hogy főztem virslit, felkarikáztam, a karikákat felnegyedeltem, vágtam kb. ugyanekkor nagyságú kenyérkockákat, és mindezt így vegyítve odatettem Dani elé, a tálcájára. Kb. 3 perc elteltével már csak apró kenyérkockák voltak a tálcán láthatóak.
Ejj, de jól tudunk mazsolázgatni :-)!
1 Comment:
Ez is nagyon édes! :D Anno a hugaim csinálták, hogy a szájba adott kiskatonákból a husi rész lecsúszott, de a kenyeret mindig kipöckölték a szájukból :D
Post a Comment