Persze gondoltam, hogy nem fog 18 éves koráig délelőtt is, meg délután is, meg éjjel is aludni, most mégis értetlenül állok a tény előtt, hogy így az egyéves szülinaphoz közeledve lecsökken a Gyermek gigantikus alvásigénye, és az eddigi szülőkímélő üzemmódból átvált valami másfélére, ami ugyan még nem egészen körvonalazódott, de más lesz mint eddig, az biztos. Szóval első intő jelként, kevesebbet alszik. Na nem a délelőtti vagy a délutáni pihenésből csíp le valamennyit, hanem este nem hajlandó már a megszokott félkilences lefekvésben együttműködni. Tegnapelőtt is volt kis összezördülésünk emiatt, tegnap azonban toporzékolt, amikor a szokott időben letettük. Egyelőre még nem csinálunk belőle ügyet, ha nem akar, hát nem alszik és kész. Kivettük az ágyából, ott téblábolt körülöttünk 11-ig, és amikor látszott hogy már rendesen kifáradt, akkor sírás nélkül bevackolódott a kiságyába, egyik kezében párnacsücsök, másik keze hüvelykujja a szájában, rövid "zúgás" (ez amolyan altatódal saját magának), aztán szundi. Ma megkíséreltem, hogy délután nem teszem le, hátha akkor jobban fog menni az esti fektetés, de az uzsinál már majdnem lefordult az etetőszékről, olyan álmos volt, úgyhogy mégiscsak betettem az ágyába. Persze nem bánom, hogy most alszik, nem azért :-)
A másik, ami változás, hogy most már nem lehet vele viszonylagos nyugalomban végigülni a vasárnapi egyórás szertartást, ami különösen is akkor kellemetlen, ha éppen a Zaptya is meg a Zanyja is szertart, és a Klári néni vigyáz rá... Eddig is jól elszórakoztatta gügyögésével a templom hátsó sorait, de azért nem volt különösebben zavaró. Most nem hajlandó befogni, valamint nem hajlandó megülni a popóján, kizárólag akkor érzi jól magát, ha rendesen összemászkálhat mindent, ami azért valljuk be, a hideg templom jéghideg kövezetén nem annyira előnyös. Valamint azért vasárnap nem neki kéne a főszereplőnek lenni az isitiszin. Onnan tudtam, hogy Klári éppen viszi ki a templomból, hogy a hátsó sorok hátraarcban integettek neki nagy vigyorogva...
Szóval a változások korát éljük, és csak reménykedni tudok a legjobbakban, ha arra gondolok, hogy még mi minden várhat ránk...
0 Comments:
Post a Comment