Villa

Az ebédkészítésnél elég figyelmetlen voltam ahhoz, hogy az asztal szélén hagyjam a túróstésztához előkészített túró-tejföl keveréket. Műanyag tálban volt, így nem hallottam, amikor Dani levadászta az asztalról, csak arra lettem figyelmes, hogy üldögél a földön, és a tálban levő villáról szépen eszegeti a túróstejfölt. Ki sem borult, elég szilárd volt ahhoz, így megmenekült a Fiatalúr egy kiadós szidástól, kapott viszont dicséretet, hogy milyen ügyesen eszeget villával. Ennek örömére az ebédnél kipróbáltuk a villázást, egyelőre még én szedtem fel a kis műanyag villájára a túróstésztát, ő pedig hiba nélkül a szájába tette, majd követelte a következő falatot. Kicsit lassaban ment az ebédelés mint általában, de nem panaszkodhatom, nagy piszkot nem csinált, ami leesett a villáról a tálcára, azt kézzel tömködte be, esetleg felnyalta onnan. Szóval lassan elkezdünk nagyfiúsan, villával táplálkozni, a kanál azonban még nem tudom mikor jöhet szóba nálunk, arra pillanatnyilag nem látok sok esélyt.

De majd ha egyszer véletlenül valami kanalas ételt hagyok az asztal szélén, és azt veszem észre, hogy tökéletesen bánik az eszközzel, akkor majd arra a témára is ráfekszünk.

Ja, és ha már az evésivásnál tartunk, azt is fel kellene jegyezni, hogy az utóbbi napokban nem kell tartanom neki a csőrös poharat, szépen iszik egyedül. És még élvezi is.