Bili-sztori

Vettünk Daninak egy bilit. Na nem mintha szobatisztaságra akarnánk szoktatni így 14 hónaposan, hanem...

Szóval nem akarom én itt kikotyogni az intim dolgait, de az a helyzet, hogy Fiatalúr még mindig előszeretettel végzi kisebb és nagyobb ügyeit az esti fürdővízben... Amikor beteszem a vízbe, álldogál egy darabig, egészen pontosan addig, amíg a folyóügy el nincs intézve, majd jól szemügyre veszi, hogy a folyó-dolog honnan is jött ki és hova is lett, ezek után pedig belehuppan a vízbe, s még csak nem is titkolja hogy most éppen valami komolyabb nyomást végez... Nem mondom, hogy minden áldott este, de több este igen, mint nem. És akkor kezdődik a fürdővíz-tortúra, amit már legutóbb is megörökítettem ezen a helyen.

A helyzet megoldásán gondolkodva jutott eszünkbe, hogy mi lenne, ha vennénk Daninak egy bilit, és fürdés előtt mindig ráültetnénk, hátha... Úgyhogy ma fel is kerekedtünk bababolt látogatásra, és kiválasztottunk egy sima-egyszerűt, kék színben (apa választotta a színt, nekem egy másik kék árnyalat tetszett volna, de az le lett szólva, hogy az olyan bili-kék... Na, hát milyen legyen?).

Daninak itthon rettentően tetszett az új játék. Az ember nem is gondolná, mi mindenre használható egy bili. Rá lehet pl. ülni teljesen hagyományosan. Aztán rá lehet ülni az ellenkező irányból is. A szélén is lehet ücsörögni úgy, hogy mindkét lábunkat igyekszünk belepasszírozni a mélyedésbe. De természetes kiváló kalap saját és szülők részére is. Lehet belepakolni dolgokat, és kipakolni azokat. Egy negyed órás játék után Dani hozta mutatni, mit talált: valami műanyag kis fedelet leszedett a bili aljáról, s ennek következtében különböző drótok váltak láthatóvá. Meghűlt bennem a vér is, hogy mit keresnek drótok, meg fém-vackok egy bili alján, aztán rájöttünk, amikor a csap alá tartottuk: a bili folyadék hatására elkezdi zenélni a "Csendes éj" című klasszikust. Erről nem volt szó a boltban, mi csak egy mezei bilit szerettünk vona vásárolni, semmi fakszni, de úgy tűnik nem sikerült. Gondoltuk elküldjük Fábry Dizájn-centerébe, szerintem ott is megállná a helyét egy bili, ami "Csendes éj"-t játszik az év minden szakában, csak bele kell pisilni... Gyermekünk meg majd ha karácsony estén meghallja a templomban, rögtön tud mire asszociálni... Na mindegy, a zenélő bigyót rövid úton leoperáltuk. Csakhogy ezzel nem értek véget a kalandok a bilivel. Azt ugyanis nem vettük észre, hogy a folyadék azért jut a kis zenélő herkentyűhöz, mert a bili alján van két kis tűhegynyi lyuk, éppen elég arra, hogy mondjuk ha rendeltetésszerű használat közben belekerül valami folyékony, az szépen lassan kiszivárogjon... Próbáltuk olvasztani a műanyagot, de kemény anyagból van ez, hiába made in China. Úgyhogy végül egy késsel kapargattam a lyukba némi műanyagot, amíg ki nem találunk valami mást, és el nem megyünk a kisboltba pillanatragasztót vásárolni. (Olyan tesztet még biztos úgyse csináltak pillanatragasztókkal, hogy vizelet hatására oldódnak-e.)

Ezek után eljött az esti fürdetés ideje, Danit ráültettem, egy darabig üldögélt is, aztán felállt, hogy neki ennyi elég. A biliben persze nem volt semmi.

Mentségére legyen szólva, hogy ezen az estén a fürdővízben sem.