Dani fiam mostanában megszerette a járókát. Magam sem értem, hogyan történt ez. Pár hete még csak veszély esetére tartottuk fenn, ha mondjuk le kellett rohannom valakinek ajtót nyitni, most meg ezekben a percekben is benne ül, és elmélyülten játszik. Kb. két hete ezt csinálja. Amikor leülök a gép elé, beteszem, ő meg nem sír, nem tiltakozik, hanem JÁTSZIK. Most pl. annyira koncentrál, hogy még a nyelvét is kidugja, mert egy műanyag ruhacsipeszt szeretne ráilleszteni egy kis papírdoboz szélére. Nem egyszerű feladat :-).
Máshol nem játszik így egymagában, elmélyülten, ha a rácsokon kívül van, akkor meg se áll, jön-megy-mászik, de a járóka az elmélyült játék helyszíne lett. Nem tudom meddig, mindenesetre addig is örülök a kis szabadidőnek, meg annak, hogy tud egyedül játszani.
Azt hiszem, ez nem kis eredmény :-).
0 Comments:
Post a Comment