Több oka is van annak, hogy eddig miért nem jártunk baba-mama csoportba.
Egyik az, hogy Dani általában délelőtt 10-12-ig alszik, a fent említett csoportosulások pedig szintén ebben az időintervallumban vannak. Vagy legalábbis valamikor délelőtt, alkalmazkodva az átlag-gyermek napi ritmusához, aki általában ebéd után alszik.
A másik ok, hogy a közelünkben nem nagyon van baba-mama klub, a legközelebbi 25 km autózással érhető el, tömegközlekedéssel megközelíteni lehetetlen, vagy csak átszállással, és hatalmas tortúra árán.
A harmadik ok, hogy nem nagyon merek én egyedül autókázni, gyerekkel a hátsó ülésen, egyszerűen félek, na.
Ma azonban erőt vettem minden szorongáson, és nekiindultunk mi ketten, hogy legyűrjük a 25 km-t, és végre találkozhassunk más babákkal és mamákkal. Nem bántuk meg! Másfél éves korig voltak gyerekek, Dani köztük a legfiatalabb. Kötött program nem nagyon volt, bár a csoport vezetője többször próbálkozott mondókázással-énekléssel, de úgy tűnt, hogy ez olyan nap, amikor ilyesmivel nem lehet lekötni a gyerekek figyelmét. Mindenki belemerült a rengeteg játék felfedezésébe, egymással is szemezgettek az apróságok, Dani egy kislánnyal feltétlenül "buccolni" akart, amit szegény csajszi durva lefejelésként értelmezett, de nagyobb konfliktusunk nem volt. Az elején a már odaszokottak közül egy kislány állandóan kikapta Dani kezéből a megkaparintott játékot, és hát ellentmondást nem tűrően nézett rá, szegény fiam meg csak állt, mosolygott, és felvett egy következőt a játékok közül, ami persze megint a kis hölgyemény kezei között végezte... Úgy sajnáltam szegényt, nem lehet egyszerű megtapasztalni, hogy az ember nem egyedül van a világon... A végére aztán Dani is belejött a játékelvevős-mulatságba, az egyik kislány kezéből a cumisüvegét kapta ki, és jót húzott belőle, pedig rohantam, hogy megakadályozzam. Egy másik kislánynak a banánjára startolt rá, ja, ugye azt nem tudták az ottani anyukák, hogy az én gyerekem előtt nem lehet enni... Mire vége lett, Daninak, az elején kis szelíd-mosolygósnak lett a legnagyobb szája, sikítozott, kiabált, igencsak otthon kezdte érezni magát. Na, akkor úgy döntöttem, indulunk haza.
Napirendünk persze totál felborult, kimaradt a délelőtti alvás, csak az autóban szundikált egy fél órát. Ennek következtében az ebédjét hatalmas hiszti közepette fogyasztotta el, majd ebéd után eltettem az ágyába, és legközelebb fél 5-kor hallatott magáról. Jól kifáradt. A nap további része is elég hisztis hangulatban telt, de ezt betudom annak, hogy egyszerre 4 fogacskája bújik, úgyhogy hamarosan búcsút inthetünk a "Nyolcfogú Szörny" megszólításnak.
Mindenesetre jövő héten is baba-mama körre fel :-)!
0 Comments:
Post a Comment