Pelenkás

Pár hete beruháztunk Daninak néhány mosható pelenkára, környezet- és költségkímélő szempontok alapján.

Eddig mondjuk még csak a környezetet kíméltük, költségkímélésről csak hónapok múlva beszélhetünk, de már ez is valami. Ezen kívül a szülői szaglószervet kíméli igencsak hatékonyan a mosható pelus, tekintve, hogy nem kell az embernek lépten-nyomon meleg nyári napokon a kukából kiáramló szagokból konstatálnia, hogy gyermekénél kiválóan működik az anyagcsere. A termés ugyanis egy egyszerű mozdulattal lehúzható a WC-n.

Amikor megvettük a peluscsomagot, épp akkor kezdődött Daninál az újabb hasmenésroham, úgyhogy két nap után feladtuk a pelusokkal való harcot, hasmenéses gyerekre tényleg nem alkalmas a mosható fajta. Amióta azonban rendeződni látszik az életünk kakifronton, nagyon jól beválnak a csini kis mosható darabok. Dani igazából nem reagált a változásra, viszont azóta mutogat veszettül a pelenkára akkor is, ha csak pisi került bele. Hiába, a természet rendje szerint amit lepisilünk az nedves lesz, és ezt a textilpelenka egész jól tudatosítja. A nagydolognál ugye árulkodik a szag, de a biztonság kedvéért érdemes rákérdezni, hogy "Bekakiltál?", és ha ő rázza a fejét, és szentül állítja, hogy "Mem!", na akkor tutira pelust kell cserélni :-).