Őszülök...

Na de ki mondta, hogy egyszerű lesz két gyerekkel? Sőt, már előre felkészítettek, hogy ki fog hullani a hajam mind egy szálig.

Nos, a hajhullás még várat magára, de előbb fogok őszülni, az biztos...

Van két imádnivaló kölyköm, akik egyenként tündérbogarak, ám ha mindketten egyszerre vannak ébren... Ami mostanában egyre többször fordul elő, Zorka a nappali szoptatások után ugyanis már általában ébren figyel egy-egy órácskát.

Szóval az egyik komolyabb megpróbáltatás a szoptatás. Kivételesen nem a babának, nem is a mamának, hanem Daninak.

Kb. 10 percig még csendben viseli, hogy Zorkát szoptatom, és elfoglalja magát valamilyen játékkal. Aztán megunja az önálló játékot, és elkezdi az ölembe hordani a duplódarabokat (jobb esetben), a félkilós kisautókat (rosszabb esetben), valamilyen jó vastag és éles szélű könyvet (legrosszabb esetben). Nekem ugye maximum az egyik kezem szabad ilyenkor, ezzel az eggyel kell elhárítanom, hogy az említett játékokat nagyobb lendülettel vágja hozzánk, csupa lelkesedésből.

Aztán elkezdi Zorkát finoman simogatni. Majd kicsit erőteljesebb simogatás következik, paskolgatással és lábhúzogatással kiegészítve - na itt kezdek besokallni, Zorkával együtt. És még csak ezután jön az a fejezet, hogy ő is szeretne feljönni az ölembe, ami sajnos a szopizó Zorkával nem igazán kivitelezhető, meg a fotel se elég nagy. De mindez nem zavarja fiatalurat, rendületlenül kepeszt fölfelé, árkon-bokron-Zorkán át, akkor én már erőszakhoz folyamodom és eltávolítom, aminek következtében ő sír (jobb esetben), ő és Zorka is sír (rosszabb esetben), mindhárman sírunk (legrosszabb esetben).

Kaptunk kölcsön egy szuper pihenőszéket, amit Daninál nagyon sokat használtunk, a nap nagy részét abban töltötte pici korában. Természetesnek vettük, hogy Zorkánál is nélkülözhetetlen lesz. Hát, kénytelenek vagyunk mégis nélkülözni, nem lehet ugyanis kisbébit a székben hagyni úgy, hogy Dani számára is elérhető legyen. Mert Dani azon nyomban, hogy Zorka elérhető közelségbe kerül, szeretetmegnyilvánul, ami nem veszélytelen Zorkára nézve, ezen kívül a pihenőszékben sajnos nincs eléggé védve az időnként nagyhirtelen felrepülő autókkal, motorokkal, dömperrel, és könyvekkel szemben. Ezeket mostanában Dani csak úgy hobbiból dobálja, amikor éppen eszébe jut.

Úgyhogy ma délután, amikor először voltunk itthon teljesen egyedül, kínomban előszedtem a hordozókendőt, amit még Daninak vettünk, de sose használtuk, mert Dani utálta a kendőbe való beszorítottságot. Zorka viszont úgy tűnik, szereti, egy idő után el is aludt benne. Nekem meg volt két szabad kezem a nagytesóra, ami nem mondom, hogy elég, de több, mint az egy.

Zorka amúgy továbbra is 'jókislány', ügyesen szopizik, nagyokat alszik, keveset sír, éjszaka is csak enni kér, aztán durmol tovább. A sok levegőnyeléssel kicsit meggyűlik a bajunk, de két napja elkezdtük használni az Infacol cseppet, ami már Daninál is nagyon bevált pocakfájásra, úgy néz ki, a szer hatására Zorkánál is javul a helyzet, kevesebbet szenved, nyög, nyom. És ha kézben van, meg a szülői ágyban piheghet, akkor végképp kerek számára a világ :-).