Buborékos anyatej

Nem kérdés, hogy mitől fájdogál leánygyermekünk hasa.

Azt a hanghatást ugyanis, amit ő evés közben a levegőnyeléssel produkál, egy kisebb zenekar is megirigyelhetné. Van abban sípolás, hörgés, nyögés, fulladozó köhögés (mondjuk inkább megfullad, de a cicit nem adja a szájából...), szörnyűség hallgatni, még szörnyűbb azonban érezni, ahogy a légbuborékok éppen lefelé veszik útjukat a kis pociba. Mert mohó a drágám. Akkor is, ha gyanítható, hogy nem áll az éhhalál szélén, mert mondjuk egy órája szopott utoljára.

Na mindegy, majdcsak megtanul kultúráltan táplálkozni, mindenesetre ezzel együtt nő, mint a gomba, ma volt itt a doktornéni-védőnéni páros másodszorra, úgyhogy volt méricskélés, és pillanatnyilag 4200 grammot nyom a lányka, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy 8 nappal ezelőtt 3820 volt a bűvös szám, amivel a kórházból távoztunk.

Úgyhogy nincs baj, csak intenzíven sajnáljuk szegényt.