Hármasban

Ma délelőtt ismét hármasban múlattuk az időt.

Bár Zorka a délelőtt nagy részében aludt, úgyhogy Danival csomót játszottunk, azért a fiatalúrnak természetesen éppen akkor akadt velem valami sürgős dolga (ami miatt nekem azonnal át kellett volna mennem a másik szobába), amikor Zorkát szoptattam. Aztán amikor megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy most nem tudok menni, csak később, akkor enyhébb hisztibe kezdett. A délutáni alvásidő közeledtével már amúgy is kimerülőben vannak a jóra használható energiái, úgyhogy jött a játékpakolás az ölembe, meg a most_azonnal_puszit_akarok_adni_a_Zorkának_miközben_kinyomom_a_szemét, aztán kivette a lábam alól a kissámlit, felrakta a dohányzóasztalra, és felállt rá. Ekkor kicsit nagyobb hangerőre kapcsoltam, és leparancsoltam onnan, amit ő azzal torolt meg, hogy a kissámlit jónéhányszor a dohányzóasztalhoz vágta. Na akkor ezen a ponton kénytelen voltam felállni, és a sámlit a szekrény tetejére száműzni. (A tevékenységsort kísérő verbális megnyilvánulásaim nem blogképesek :D)

Cseppet sem unalmas hétköznapok :-).