Tavaly még mindegy volt, de ebben az évben már le kellett horgonyoznunk egy verzió mellett, ami a "ki hozza az ajándékot?" és a "hogyan kerül a karácsonyfa a szobába?" kérdéseket illeti. Jézuska, angyalok és három királyok, három különféle történettel, napokig gondolkoztam a dolgon hogy a fát együtt díszítsük, vagy legyen meglepetés, az ajándékot "valaki hozza", vagy egyszerűen csak megajándékozzuk egymást karácsony ünnepén... Végül már ott tartottam, hogy nehezen tudok tündérmeséket beadni a gyerekeknek, majd feldíszítjük a fát, ahogy éppen alakul, az ajándékok meg majd az istentisztelet végére oda kerülnek a fa alá, legalább később nem lesz csalódás, ha kiderül, hogy a fa mégsem angyali közreműködéssel lett olyan csillogó.
Aztán tegnap este, miután letettük a gyerekeket, egészen praktikus okok miatt - tekintve, hogy dec. 24. az év egyik legdolgosabb munkanapja számunkra - nekiálltunk fát díszíteni. Először még úgy gondoltam, hogy majd 24-én reggel milyen jó kis meglepetés lesz Daninak a karácsonyfa. Aztán miután felporszívóztam a fenyőtüskéket, és régen látott rendet teremtettem a nappaliban, elsóhajtottam magam, hogy milyen jó is lenne, ha ez a rend legalább Szentestéig megmaradna. Mire a Zapu kiötölte, hogy mi sem egyszerűbb ennél: zárjuk kulcsra a nappali ajtaját.
Aztán amikor ma reggel Dani felébredt, és be akart menni a szobába, elkezdett dőlni belőlem a mese, hogy hát azért van zárva és azért van sötét, mert várjuk az angyalokat, a Zapu mintha már látta is volna az egyiket bekukucskálni a redőny rései között, szóval nem szabad bemenni, mert elriasztjuk őket, mert az angyalok csak teljes nyugalomban tudnak dolgozni, díszíteni a karácsonyfát, és elhelyezni alatta az ajándékokat.
Nem tudom, Dani mennyit értett meg a sztoriból, mindenesetre egész délelőtt arcátlanul lehetett zsarolni szegénykémet azzal, hogy ha nem viselkedik rendesen, az angyalok majd nem mernek bejönni hozzánk, aztán akkor ugrik a karácsonyfa is, meg az ajándék is. Tiltakozott azellen is, hogy esetleg az angyalok fülébe juttassuk a hírt, miszerint Dani nem akarta megenni az ebédjét. Inkább kanalazott belőle egy keveset.
A későbbi évekre nézve is már ki vannak találva a részletek, ha esetleg egyszer lebuknánk az éjszakai karácsonyfadíszítés közben: a felnőttek segíthetnek az angyaloknak - persze csak ha külön megkérik őket - de ha egy gyerek jön arrafelé, akkor az angyalok rögvest láthatatlanná válnak (tudjátok, mint Pumukli :D). És hogy másokhoz Jézuska hozza az ajándékot, meg háromkirályok, meg mittudoménki... nem gond, amikor kiírtuk a pályázatot a karácsonyfánk díszítésére, és ajándékok beszerzésére, akkor nálunk az angyalok nyertek. Másoknál meg Jézuska. Végülis ők megosztják a munkát, sok helyre kell ajándékot kiszállítani ezekben a napokban. Ahova meg végképp nem értek oda - mert mindenhova nem lehet odaérni -, ott egyszerűen csak megajándékozzák egymást a családtagok.
Ez történt azon a karácsonyon, amikor a Zanyu elhatározta, hogy nem áltatja tündérmesékkel a gyerekeit...
Aztán tegnap este, miután letettük a gyerekeket, egészen praktikus okok miatt - tekintve, hogy dec. 24. az év egyik legdolgosabb munkanapja számunkra - nekiálltunk fát díszíteni. Először még úgy gondoltam, hogy majd 24-én reggel milyen jó kis meglepetés lesz Daninak a karácsonyfa. Aztán miután felporszívóztam a fenyőtüskéket, és régen látott rendet teremtettem a nappaliban, elsóhajtottam magam, hogy milyen jó is lenne, ha ez a rend legalább Szentestéig megmaradna. Mire a Zapu kiötölte, hogy mi sem egyszerűbb ennél: zárjuk kulcsra a nappali ajtaját.
Aztán amikor ma reggel Dani felébredt, és be akart menni a szobába, elkezdett dőlni belőlem a mese, hogy hát azért van zárva és azért van sötét, mert várjuk az angyalokat, a Zapu mintha már látta is volna az egyiket bekukucskálni a redőny rései között, szóval nem szabad bemenni, mert elriasztjuk őket, mert az angyalok csak teljes nyugalomban tudnak dolgozni, díszíteni a karácsonyfát, és elhelyezni alatta az ajándékokat.
Nem tudom, Dani mennyit értett meg a sztoriból, mindenesetre egész délelőtt arcátlanul lehetett zsarolni szegénykémet azzal, hogy ha nem viselkedik rendesen, az angyalok majd nem mernek bejönni hozzánk, aztán akkor ugrik a karácsonyfa is, meg az ajándék is. Tiltakozott azellen is, hogy esetleg az angyalok fülébe juttassuk a hírt, miszerint Dani nem akarta megenni az ebédjét. Inkább kanalazott belőle egy keveset.
A későbbi évekre nézve is már ki vannak találva a részletek, ha esetleg egyszer lebuknánk az éjszakai karácsonyfadíszítés közben: a felnőttek segíthetnek az angyaloknak - persze csak ha külön megkérik őket - de ha egy gyerek jön arrafelé, akkor az angyalok rögvest láthatatlanná válnak (tudjátok, mint Pumukli :D). És hogy másokhoz Jézuska hozza az ajándékot, meg háromkirályok, meg mittudoménki... nem gond, amikor kiírtuk a pályázatot a karácsonyfánk díszítésére, és ajándékok beszerzésére, akkor nálunk az angyalok nyertek. Másoknál meg Jézuska. Végülis ők megosztják a munkát, sok helyre kell ajándékot kiszállítani ezekben a napokban. Ahova meg végképp nem értek oda - mert mindenhova nem lehet odaérni -, ott egyszerűen csak megajándékozzák egymást a családtagok.
Ez történt azon a karácsonyon, amikor a Zanyu elhatározta, hogy nem áltatja tündérmesékkel a gyerekeit...
1 Comment:
Nem különösebben zavarja amúgy a különböző sztori a gyerekeket. Lényeg, hogy legyen ajándék. Nálunk pl miután Doresz Mártontól a Jézuskás verziót hallotta, így az angyali kívánságlista mellé azonnal csinált egy olyat is, hogy "ezt meg a Jézuska hozza majd". Erről jut eszembe, hogy azt a zoknit, amit a Jézuskának kellett volna hozni, és amiért még 23-án este rohantam ki a zoknishoz, elfelejtettem odarakni a fa alá. Hm...
Post a Comment