És akkor hazajöttünk az istentiszteletről, és a nappaliból sejtelmes fények szűrődtek ki a folyosóra, és akkor benyitottunk, és igen, voltak az angyalok, annak ellenére voltak, hogy a templomban a viselkedés kritikán alulira sikeredett, hoztak fát is, meg ajándékot is, és volt nagy öröm az autó miatt, és egyhelyben toporgás nagy vidámkodással fűszerezve, amíg apa kibogozta a csomagolásából, és akkor kicsavaroztuk az elemtartókat és türelmetlenül behelyeztük az elemeket a távirányítóba is, meg az autóba is, és akkor elindult a kis piros autó a szőnyegen..., és akkor Dani sírva-rettegve ugrott az ölembe, mert az autó mozgott és beszélt, és tolatott, és kanyarodott, és nekiment a fotelnek, és aztán kikerülte; és a mi fiunk, aki néhányszáz ember előtt szemrebbenés nélkül bohóckodik, és alakít a templomban, meg se nyugodott egész este, annyira félt a gombnyomásra mozgó izétől.
Ma már kicsit barátkoztak.
Ma már kicsit barátkoztak.
4 Comments:
Hanna is kapott egy játékot, amitől először megijedt és sírni kezdett, de másnapra már megbarátkozott vele. Gondolom dani is.
Na, nem kis d-vel akartam ám írni, elnézést. :( Szóval: Dani
Szió! Ha jelent némi vígaszt, jól döntöttetek az autó mellett. Nekünk van tanuló macink és egy-két barátságos mosolyon kívül nem sikerült a gyerekből bármilyen érzelmi reakciót kiváltani vele. (tanulásról nem is beszélek)
Remélem hamarosan én is eljutok az írásig, de előre is Boldog Új Évet kívánok az egész családnak! C anyu
Jajjjj, nem gond ám a kis d :D. Amúgy már elég jól összebarátkoztak az autóval, csak néha jut eszébe, hogy félnie kéne tőle.
Post a Comment