... ez a kis Mosolymanó :-).
Én, aki mindig úgy képzeltem el magam, mint kizárólag fiúgyermekek anyukája, már nem is tudom, hogy élhetnék anélkül, hogy egy lányom is legyen, annyi pluszt ad az ő kislány volta az életünkhöz. Igazi Hölgy, a mozdulatai, a hangja, a csábos nézése, meg kell zabálni :-).
Mozgásban sokat fejlődött az elmúlt időben, a forgás mellett már próbálkozik kúszómozdulatokkal is, annyi hibádzik a műveletben, hogy a fejét általában lent hagyja a földön, miközben a fenekével nyomakszik előre, úgyhogy el lehet képzelni, hogy sírásba fullad a mutatvány. De amilyen kis kitartó (a sírásban is, mellesleg...) szerintem hamarosan rájön, hogy hogyan segíthet magán.
A lelógó játékok nagyon lekötik, hosszú percekig babrál velük, megfogja őket, rángatja, szájba veszi. Illetve szereti a kihívásokat, amikor Dani nem messze tőle lepotyogtatja valamelyik játékát, addig küzd, míg el nem éri. Ehhez beveti az átfordulótudományán kívül azt a módszert is, mellyel háton fekve nagyszerűen tudja magát tolni felfelé.
A fürdés továbbra is a nap fénypontja számára, már amikor hozzákészülődünk, majd' kibújik a bőréből, a vízben meg úgy lubickol és fröcsköl, mint egy kis halacska. Dani annak idején éppen csak elviselte, hogy fürdetem, úgyhogy most örülök, hogy a Lány értékeli a fáradozásaimat.
Még mindig csak anyatejezik, bár a súlya nem veri az eget (6470 gramm volt legutóbb), de szerintem pont jól néz ki, nem egy pufibaba, de nem is sovány, olyan normális. Napközben általában 5-ször szopizik, este 9 felé kerül ágyba, és aztán éjfél körül jelentkezik az első nassolás-adagért, majd kb. fél2-kor, aztán 4 óra körül, aztán... Igen aktívak az éjszakáink :-). Általában fél8-kor gondolja úgy, hogy keljünk fel, így akkor felkelünk.
Danit nagyon bírja, ha bohóckodik neki a bátyja, hangosan nevet rá, és egyébként is megnyugszik, ha Dani kezelésbe veszi. Egyedül maradni nem nagyon szeret (na de ki szeretne), úgyhogy étkezések közben is valamelyikünk ölében ücsörög, Danival ilyenkor is kiválóan elszórakoztatják egymást. Most kezdem látni, hogy mennyi mókából maradtam ki, hogy nekem nincs tesóm :-).
Ja, és azt hiszem elkezdődött a fogzásos időszak, sokat nyálzik a drágám, keze mindig a szájában, meg úgy egyébként is minden kézbe kerülő dolgot megrág, és rettentően szereti, ha masszírozom a fogínyét, úgyhogy bár még nem látszik semmi, szerintem hamarosan fogak tűnnek majd fel a láthatáron.Én, aki mindig úgy képzeltem el magam, mint kizárólag fiúgyermekek anyukája, már nem is tudom, hogy élhetnék anélkül, hogy egy lányom is legyen, annyi pluszt ad az ő kislány volta az életünkhöz. Igazi Hölgy, a mozdulatai, a hangja, a csábos nézése, meg kell zabálni :-).
Mozgásban sokat fejlődött az elmúlt időben, a forgás mellett már próbálkozik kúszómozdulatokkal is, annyi hibádzik a műveletben, hogy a fejét általában lent hagyja a földön, miközben a fenekével nyomakszik előre, úgyhogy el lehet képzelni, hogy sírásba fullad a mutatvány. De amilyen kis kitartó (a sírásban is, mellesleg...) szerintem hamarosan rájön, hogy hogyan segíthet magán.
A lelógó játékok nagyon lekötik, hosszú percekig babrál velük, megfogja őket, rángatja, szájba veszi. Illetve szereti a kihívásokat, amikor Dani nem messze tőle lepotyogtatja valamelyik játékát, addig küzd, míg el nem éri. Ehhez beveti az átfordulótudományán kívül azt a módszert is, mellyel háton fekve nagyszerűen tudja magát tolni felfelé.
A fürdés továbbra is a nap fénypontja számára, már amikor hozzákészülődünk, majd' kibújik a bőréből, a vízben meg úgy lubickol és fröcsköl, mint egy kis halacska. Dani annak idején éppen csak elviselte, hogy fürdetem, úgyhogy most örülök, hogy a Lány értékeli a fáradozásaimat.
Még mindig csak anyatejezik, bár a súlya nem veri az eget (6470 gramm volt legutóbb), de szerintem pont jól néz ki, nem egy pufibaba, de nem is sovány, olyan normális. Napközben általában 5-ször szopizik, este 9 felé kerül ágyba, és aztán éjfél körül jelentkezik az első nassolás-adagért, majd kb. fél2-kor, aztán 4 óra körül, aztán... Igen aktívak az éjszakáink :-). Általában fél8-kor gondolja úgy, hogy keljünk fel, így akkor felkelünk.
Danit nagyon bírja, ha bohóckodik neki a bátyja, hangosan nevet rá, és egyébként is megnyugszik, ha Dani kezelésbe veszi. Egyedül maradni nem nagyon szeret (na de ki szeretne), úgyhogy étkezések közben is valamelyikünk ölében ücsörög, Danival ilyenkor is kiválóan elszórakoztatják egymást. Most kezdem látni, hogy mennyi mókából maradtam ki, hogy nekem nincs tesóm :-).
De arról persze majd külön postban értesítünk mindenkit :-).
2 Comments:
Gratulálok, a nagylány gyönyörű és nagyon ügyes. Hiányoznak a scrap képeid ;)
:-) Köszönöm! Lesznek ám még majd szkreppelt képek, csak újra bele kell jönnöm :-))
Post a Comment