2009. január 23., péntek

Mintavétel

Menten elsírom magam, komolyan.
Zorka tegnap óta lázas, - már ez is elég komoly ok a sírásra, pedig ott még nem is tartok - éjjel hűtőfürdőztük, kapja a szirupot, most reggel óta minta jobb lenne a helyzet, de mindenképpen elvittük a Dokinénihez. Mivel a lázon kívül más tünete nincs, kaptunk felragasztható kis zacskókat, hogy abba vegyünk vizeletet.
És most kezdődik történetünknek az a része, amit ha más anyukák blogján olvasok, biztos azt gondolom, hogy kicsit kiszínezték a történetet, mert ilyen csak egy rosszabb filmvígjátékban esik meg... Szóval hazajöttünk az orvostól, Zorka vetkőztet, megfelelő testrész alapos letisztogatása, miközben... miért is ne pisilte volna el magát. Nem, sajnos nem tudtam már odatenni a zacskót, ezzel az első pisi ugrott. Testrész ismételt tisztogatása, zacskó felragaszt, pelus, harisnya, naci, Zorka ismét teljes pompában. Várakozunk. Negyed óra múlva valami fura szagot érzek: Zorka bekakilt. Három naponta szokott, hát most, hogy rajta van a steril zacskó, elérkezettnek látta az időt. Pisit megint nem fogtunk, de a zacskónk odalett, Lány újabb tisztítása következett. Újabb zacskó (még jó, hogy kaptunk egy bónuszt) feltesz. Várakozunk, várakozunk... semmi. Közben alszik is kicsit, én nézegetem negyed óránként a pelust, semmi. Megebédelünk a család egyéb tagjaival, hallom, felébredt a Nő, megyek, nézem... PISILT, csak... csak kifolyt a zacskóból. Éppen csak a nyoma látszik, hogy a folyadék kezdetben oda landolt, mielőtt felfogta az ultramag. Kezdem a hajam tépni, nincs több zacskónk... Vagy mégis, a gyógyszeresfiókban találtam egy dugit, még Daniról maradt ránk. Ismételt tisztítás után felteszem, igyekszem minden rést befedni a ragasztós résszel, miközben családunk beszélni tudó férfitagja azon röhög, hogy én nem tudom, hol pisilnek a lányok. Közben felhívtam a védőnéninket, aki köztudottan egy angyal, és minden ilyen zűrben kisegít minket, hogy hozzon a gyógyszertárból másik zacskókat, és segítse már feltenni, mert nekem nem megy. De azért ez utóbbi zacskót szerintem már elég résbiztosan helyeztem fel. Visszahív, hogy hamarosan jön, és hogy azért nézzem meg, hogy a pillanatnyilag odaragasztott zacsi minőségmegőrzési ideje nem járt-e még le. Mert akkortól már nem garantáltan steril, és álpozitív eredményt adhat. És ki gondolta volna, TERMÉSZETESEN 2008. novemberében lejárt a dugizacskó szavatossága. Mert ilyen a mi formánk. Most megnyugszom (nem sírom el magam menten), leveszem róla, és várom a védőnőt. Talán ma még sikerül némi kis vizeletet produkálni.
Arról már nem is beszélek, hogy remélem, nem találnak benne semmit...

2 Comments:

-krisztina- said...

Én is remélem, hogy minden okés!!!
Egyszer nálunk is dettó ugyanez volt a helyzet!
és ha tippet elfogadsz: akár pisi után is felragaszthatod az újat, kiscsajt levetkőzteted, lábait beállítod a mosdóba, és elkezded engedni rá a vizet. tuti jönni fog a cucc :)

Zsukkata said...

Krisztina, köszi, kipróbáltam, de sajnos nálunk nem vált be, pedig tényleg jó ötlet :)!