Kihasználtuk az utolsó lehetőséget, hogy Zorka még nem tud reklamálni, és nem vettünk neki semmiféle játékot karácsonyra. Játékkal amúgy is el van látva a következő évekre, egyrészt mert a bébijátékok, amiket még Daninak vettünk/kaptunk mindkét nem számára ugyanolyan érdekesek, másrészt a későbbiekre, amikor speckó lányjátékok kellenek majd neki, arra is be van spájzolva néhány karton bébiborn kedves barátaink jóvoltából, akik ránk örökítették a gyerekszobájukat. Szóval játékért többet nem vagyok hajlandó kiadni.
Ellenben karácsony napján felhoztuk neki a garázsból a kis szobahintát, amit még Dani kapott a keresztelőjére. Hát, legalább annyira örült neki, mintha originál ő kapta volna. Vigyorogva üldögélt benne, amikor pedig valaki arra járó meglökte, különösen is hálás volt. Ebben egyébként lehetett számítani a Báty önzetlen közreműködésére. Ahogy az a képen is látható. (Közben pedig ááá, nem a tv-t bámulják :D).
Amúgy pedig imádom ebben a nőben, hogy rajong azokért a játékokért, amiket játékgyártó cégek hosszú és fáradságos kísérletek során kifejezetten az ő korosztálya számára találtak ki. Ez nekem csak azért feltűnő, mert Dani sose értékelte a játékokat. Igazából mind az összeset magunknak vettük :D. De a Lány, na neki tetszenek a játékok. A játszószőnyeg, a hinta, a csörgő őt teljesen elbűvölik. Annak rendje és módja szerint. Mégiscsak érdemes lesz neki játékokat venni...? Hm, felülvizsgálom még az első bekezdésben írottakat...
(Háttérben a karácsonyfánk, ahhoz képest, hogy egész decemberben filcdíszeket varrtam, egy darab se maradt a saját fánkra, úgyhogy ebben az évben is a megszokott Ikeafa lett, de jövőre már tényleg váltunk, itt teszek ígéretet :D)
Ellenben karácsony napján felhoztuk neki a garázsból a kis szobahintát, amit még Dani kapott a keresztelőjére. Hát, legalább annyira örült neki, mintha originál ő kapta volna. Vigyorogva üldögélt benne, amikor pedig valaki arra járó meglökte, különösen is hálás volt. Ebben egyébként lehetett számítani a Báty önzetlen közreműködésére. Ahogy az a képen is látható. (Közben pedig ááá, nem a tv-t bámulják :D).
Amúgy pedig imádom ebben a nőben, hogy rajong azokért a játékokért, amiket játékgyártó cégek hosszú és fáradságos kísérletek során kifejezetten az ő korosztálya számára találtak ki. Ez nekem csak azért feltűnő, mert Dani sose értékelte a játékokat. Igazából mind az összeset magunknak vettük :D. De a Lány, na neki tetszenek a játékok. A játszószőnyeg, a hinta, a csörgő őt teljesen elbűvölik. Annak rendje és módja szerint. Mégiscsak érdemes lesz neki játékokat venni...? Hm, felülvizsgálom még az első bekezdésben írottakat...
(Háttérben a karácsonyfánk, ahhoz képest, hogy egész decemberben filcdíszeket varrtam, egy darab se maradt a saját fánkra, úgyhogy ebben az évben is a megszokott Ikeafa lett, de jövőre már tényleg váltunk, itt teszek ígéretet :D)
1 Comment:
Szerény elméletem szerint az első gyerekek leginkább az anyjukkal játszanak, aki lelkesen gügyög nekik és oktatja őket kezdettől fogva. Ez pont elég is nekik, a játékszerek ehhez képest uncsik. A másodikra már kevesebb figyelem jut, kénytelen beérni a gyári játékkal, és végülis az is jó. Nálunk ugyanez a szitu egyébként, onnan a frappáns elméletem.
Post a Comment