Zorkáról...

Kicsilány fejlődéséről el is felejtek itt beszámolni, pedig az új év első napjától rutinosan forog a hátáról a hasára is, és nagyon élvezi. Olyannyira, hogy a tudomány felfedezésének első éjjelén alig aludt, forgolódott ide-oda. Éjjeleit továbbra is a szopizások teszik ki, egy-egy éjszakától elteintve, amikor azt hittem, hogy már változás áll be ebben a dologban, de aztán visszatértünk az együttalváshoz.
Ez persze így senkinek se jó igazán, főleg hogy most már nem csak szopizik, hanem közben erőteljesen rugdos is. Hasbarúgások közepette meg elég nehéz visszaaludni. Ezen kívül egyre nagyobb teret követel magának, mert hát nem egyszerű megtalálni az alváshoz szükséges legkényelmesebb pózt. Úgyhogy aludni nem sokat alszunk, Apánk már el is határozta, hogy átköltözik Dani szobájába, akkor egyrészt én és Zorka kedvünkre terpeszkedhetünk a nagyágyon, másrészt legalább ő tud aludni.
Szóval a mi kis álomszuszék fiunk után eléggé megbolygatta az életünket ez a kiscsaj, de azért szeretjük :-). Napközben amúgy az ágyában alszik, és ügyesen el tud aludni egyedül is, nem kell ringatni. Ha látom rajta, hogy nyűgös-fáradt, leteszem az ágyába, és pár percen belül elalszik. Úgyhogy ezért még az éjszakázások is meg vannak bocsátva :-).
Egyre kevesebb a "csak-úgy-sírok-nem-tudom-miért", és egyre többet vidámkodik, szerintem a hasfájós időszakot már magunk mögött hagytuk, és ez nagy megkönnyebbülés mindenkinek.