... lett tegnap Dani.
Ildomos ilyenkor fotóval is illusztrálni az Ünnepeltet, én most mégse teszem, az olvasók saját érdekében.
Az utóbbi időben ugyanis balesetet balesetre halmoz, most a szája van hatalmasra feldagadva, pedig már tegnap este történt, hogy szinte álló helyből esett el olyan szerencsétlenül, hogy rendesen megütötte a száját. Mondjuk így utólag nem olyan vészes, de először ömlött belőle a vér, én meg ilyenkor elgyengülök és nem tudok értelmesen cselekedni, még jó, hogy apánk éppen itthon volt, úgyhogy a csap alatt megvizsgáltuk, hogy tényleg csak a szája, és nem a foga törött ki...
Na, szóval mindig van valami.
Előtte az ikeás mindenkinekolyanvan fotelben hintázott, és a jóslat beteljesült: felborult vele, neki az üveges szekrénynek. Ez meg mondjuk olyan szerencsés esés volt, hogy éppen csak súrolta a feje a szekrényt, sokkal rosszabb lett volna, ha üvegszilánkok közül kell kioperálni, és ugye a szekrényért is kár lett volna. Azóta nem hintázik a fotelben, legalább ennyi haszna volt a nagy ijedtségnek.
Alakul a beszéd is, már olyan sok mindent mond, hogy nem is tudom felsorolni, de még csak egyes szavakat, mondatokba nem fűzi őket. Nem baj, nem vagyunk elégedetlenek, ez is már nagy eredmény.
Nagyon szeret segíteni a háztartásban, mosogatót kipakolni, ruhákat adogatni a szárítóra, sőt, a játékok összepakolásában is hasznos segítség, arról nem is beszélve, hogy ha megjövünk a vásárlásból erőnek erejével cipeli a csomagot, és ha pelust veszünk neki, akkor azt természetesen ő viszi a pénztárhoz.
Köszönésként és elköszönésként már kevesebbet használja a pá-pát, rendesen sziát mond. Azaz hiát :o).
És hát mostanában elég sok vitánk van, de ugye ez hozzá tartozik az élethez egy 26 hónapossal...
Ildomos ilyenkor fotóval is illusztrálni az Ünnepeltet, én most mégse teszem, az olvasók saját érdekében.
Az utóbbi időben ugyanis balesetet balesetre halmoz, most a szája van hatalmasra feldagadva, pedig már tegnap este történt, hogy szinte álló helyből esett el olyan szerencsétlenül, hogy rendesen megütötte a száját. Mondjuk így utólag nem olyan vészes, de először ömlött belőle a vér, én meg ilyenkor elgyengülök és nem tudok értelmesen cselekedni, még jó, hogy apánk éppen itthon volt, úgyhogy a csap alatt megvizsgáltuk, hogy tényleg csak a szája, és nem a foga törött ki...
Na, szóval mindig van valami.
Előtte az ikeás mindenkinekolyanvan fotelben hintázott, és a jóslat beteljesült: felborult vele, neki az üveges szekrénynek. Ez meg mondjuk olyan szerencsés esés volt, hogy éppen csak súrolta a feje a szekrényt, sokkal rosszabb lett volna, ha üvegszilánkok közül kell kioperálni, és ugye a szekrényért is kár lett volna. Azóta nem hintázik a fotelben, legalább ennyi haszna volt a nagy ijedtségnek.
Alakul a beszéd is, már olyan sok mindent mond, hogy nem is tudom felsorolni, de még csak egyes szavakat, mondatokba nem fűzi őket. Nem baj, nem vagyunk elégedetlenek, ez is már nagy eredmény.
Nagyon szeret segíteni a háztartásban, mosogatót kipakolni, ruhákat adogatni a szárítóra, sőt, a játékok összepakolásában is hasznos segítség, arról nem is beszélve, hogy ha megjövünk a vásárlásból erőnek erejével cipeli a csomagot, és ha pelust veszünk neki, akkor azt természetesen ő viszi a pénztárhoz.
Köszönésként és elköszönésként már kevesebbet használja a pá-pát, rendesen sziát mond. Azaz hiát :o).
És hát mostanában elég sok vitánk van, de ugye ez hozzá tartozik az élethez egy 26 hónapossal...
1 Comment:
Üdvözlet a nagy 26 hónapos lurkónak és tesókájának, no meg az egész családnak :)
Don Áron :)
Post a Comment