Már pakol...

... úgyhogy előre kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz itt később. És eszembe ötlik az az időszak, amikor Dani kezdte a rámolást, és a képen látható asztal fakkjaiból minden el lett pakolva előle. Azóta aztán visszaszivárogtak az újságok, de úgy látszik, nem úszom meg, és ismét el kell tennem őket biztonságosabb helyre. Nem mintha különösebb értéket képviselnének, inkább azért, mert a Zébetűs apró cafatokra rág szét minden papírdarabot, ami a keze ügyébe kerül, utána pedig halálhörgések közepette öklendezik, én meg nem szeretem kitenni magam ilyen izgalmaknak.
Egyébként is eljött az az idő, amikor már egy pillanatra sem lehet magára hagyni, olyannyira fejlett a helyváltoztató képessége. Kúszásból jeles, és a mászásra edz, azzal a bizonyos 'négykézlábra emelkedem és hintáztatom magam' pozitúrával, ami még így, a második gyereknél is olyan vicces, hogy könnyesre nevetjük magunkat.