Csúszda

Már egy ideje a pincében állt szépen becsomagolva a Lilitől örökölt sárga csúszda, aminek a használatba vételéhez csak egy állványról kellett volna gondoskodni.

Aztán támadt egy ötletünk: minek nekünk állvány, amikor az udvarunk olyan szerencsés adottságokkal rendelkezik, hogy nem csak a téli szánkózást lehet kerítésen belül elintézni, hanem a házat körülvevő meredek partnak köszönhetően még a csúszda is megfelelő szögben felállítható :o). Ráadásul így nincsen honnan leesni, és még az a probléma is megoldódott, hogy ha Dani felmegy a parton (márpedig felmegy), akkor nem kell azon izgulni, hogy a lejövetel milyen formáját választja (lerohanás orraeséssel, esetleg fűbencsúszás), mert csak egyszerűen lecsúszik a csúszdán.

Persze van a csúszdának hátránya is...
A minap éppen útra készen voltunk, Zorka már az autóban, Apánk már menne, én Danit teljes díszben leküldtem az udvarra ( a teljes díszhez még az is hozzá tartozik, hogy az előző nap átvizesedett cipőjét ezen a reggelen kb. fél órát hajszárítóztam), én még cipőt veszek, amikor hallom, hogy Apánk messziről figyelmeztet, hogy ne kapjak szívrohamot: Dani még indulás előtt gyorsan célbavette a csúszdát, amiben az előző napi eső maradéka állt, úgyhogy a cipőjét is beleértve, minden ruhadarabból facsarni lehetett a vizet...
Nem kaptam szívrohamot, de nem sokon múlt.