A hétvégéről...

Még nem is meséltem a elmúlt hétvégéről, pedig történelmi jelentőségű eseményeknek lehettünk tanúi: Dani élete első éjszakáját töltötte szüleitől távol, Zorka pedig élete első lagzijában vett részt, ami történetesen a keresztszüleinek a lakodalma volt (ahol a Zanyja életében először esketett), úgyhogy több szempontból is felejthetetlen az alkalom :o).

Dani igazán hősiesen viselte a szülőnélküliséget, mondjuk nem is volt nehéz abban a környezetben, ahol két nő napi 24 órában az óhaját leste. Néha ugyan hiányolta az apját (!), de aztán sikerült vele elhitetni, hogy "Apa hittant tart", és egyszer-egyszer azt is megkérdezte, hogy "Hol van anyám?", de végül ezt a kérdést is sikerült rövidre zárni azzal, hogy anyád apáddal van. Zorkát nem hiányolta, lehet, hogy mégis valamit elrontok a nevelésükben...
Vasárnap Katimama megkísérelte fiatalurat elvinni a templomba, de aztán annyira felzaklatta őt a látvány, hogy a fekete ruhás bácsi ezúttal nem az apja, hogy jobbnak látták hazamenni.
Mindenesetre a jövőben már nem azért nem fogom huzamosabb ideig a Nagyanyjára bízni, mert hiányolna minket, hanem mert a Nagyanyja nem bírja izomlázzal a Danival töltött időt :o).

Zorka eközben mulatott, köszöni jól érezte magát, legközelebb is szeretne esküvőre menni, ott ugyanis csomó kedves ember van, akiknek mind van két szabad kezük arra, hogy őt dajkálják, neki gügyögjenek, őt fotózzák. Azért a menyasszonyról is készült néhány kép :o).
Azt pedig senki nem vitatja, hogy a menyasszonyok legizgalmasabb alkatrésze a nyaklánc.

Amúgy nem csak nyakláncot evett... :