Első sikerek

A szobatisztaságra szoktatásra ez a nyár lett kijelölve Kétésfélévesnek. Aztán amikor a múlt héten megkérdezték tőlem, hogy mikor kezdjük, én meg mondtam, hogy a nyáron, akkor felhívták a figyelmemet rá, hogy az éppen most van :o).
Ja, tényleg.
Szóval nem lehet tovább halogatni a dolgot. Be is szereztem néhány aprócska alsónadrágot, Verdákosat, meg motorosat, és az elmúlt hét két darab szép, napsütéses, meleg napján azokat adtam a fiatalúrra, lelkére kötve, hogy a gyönyörű kék motort, és a szép piros autót, ami a kisnadrágját díszíti, igazán nem kéne lepisilni.
Mondanom se kell, hogy így elsőre nem jött össze a dolog, cserélgethettem szorgosan az alsókat. Aztán mióta ilyen vacak idő van, nem próbálkozunk, bár időnként szól, hogy menjünk pisilni, de általában csak kamu a dolog. És az az igazság, hogy annyira el vagyunk foglalva napközben, hogy nekem eszembe se jut fél óránként bilire parancsolni, nem igazán téma ez még nálunk.
Ma este beültettem a kádba fürdés céljából. Zorkát már pelusoztam, öltöztettem a pizsijébe, amikor hallom, hogy Dani trappol ki a fürdőszobából. Máskor is előfordult már, hogy kimászott a kádból, nem szoktam érte megdicsérni, most viszont fennhangon újságolta, hogy pisilt. Rendben, gondoltam, belepisilt a vízbe, majd zuhanyzunk. Aztán kísérem vissza a fürdőszobába, és mutatja a bilit, amiben egy nagy adag ka.. volt. Ami azt jelenti, hogy amikor elérkezettnek látta az időt, szó nélkül kiszállt a fürdőkádból, ráült a bilire és annak rendje és módja szerint elvégezte dolgát :o).
Kicsit féltem ettől a szoktatástól, mert tapasztalatlan anyuka vagyok én, még egyetlen gyereket se sikerült szobatisztává nevelnem, és valahogy olyan reménytelen vállalkozásnak tűnik nekem ez az egész, de aztán lehet, hogy mégsem az... :o).