2009. június 28., vasárnap

A fiam tud élni: miután kikászálódik a MI ágyunkból, lefekszik a földre, éppen Zorka ölébe, és hagyja magát cirógatni, miközben Törpapától próbál némi bölcsességet ellesni.

Az uzsonnás banánt pedig először odahozta nekem, "Anyám, bontsd fel!" felkiáltással, majd miután 10 másodpercen belül nem teljesült a kívánsága, Zorkához is odavitte, azzal, hogy "Bébim, bontsd fel!"
Miért van az a érzésem, hogy meg van róla győződve: a nők azért vannak, hogy őt kiszolgálják :o)?

0 Comments: