Egy idézettel kezdeném:
"Minden kisgyerek megkóstolja legalább egyszer a kutyakaját. Ez áthághatatlan alapszabály, küzdeni ellene értelmetlen, maximum annyit tehetsz, hogy többé nem veszel csirkedarálmányt, mert az tele lehet csontszilánkokkal. A gyereket pedig kötözd meg, amikor a kutya eszik." (Szily László: Kitolás)
Történt ugyanis, hogy a szokásos délelőtti sétánkhoz készülődtünk, és ilyenkor Dani már előre lemegy a földszinti folyosóra, hogy ott várja meg (beizzítva a motort), amíg én elkészülök. Ezúttal valahogy nyitva maradt a garázsajtó, kölyök belógott, és amire lementem, ő már félig megrágott kutyatáppal a kezében álldogált, és grimaszolt eszeveszetten - valószínűleg nem ízlett neki a Pedigree. Tovább nem is kommentálom.
2 Comments:
Szió! Nálunk a macskakaja evészet folyamatosan működik, mert még mindig jobb a részideje a bekapáshoz, mint az enyém, amíg odaérek! Hogy márkahű legyek-a Kitekat a favorit.
Mi is szeretnénk egy "mindenkinekolyanvan" kismotort, bár a kutyára szívesebben ül, mint a járművekre! (gyígyígyí felkiáltással!)
Kérdés: Mióta biliztek?
:-) Ennek a könyvnek minden szava igaz :-)
Nem bilizünk még igazából, csak fürdés előtt ültetem rá, mert rendszeresen belepisilt a vízbe. De ezt az esti bilizést szépen megszokta, mindig pisil is rendesen. Amúgy még nem jelzi, ha kell neki, tehát ilyen értelemben még távol a szobatisztaság.
Post a Comment