Kisember nagy akarattal

Az esti kálvária akkor kezdődött, amikor Fiatalúr a játszóterezés végén fejébe vette, hogy ő bizony kipróbálja, jó-e már a tó vize. Nagyfiúk meg nagylányok ugyanis már fürödtek benne, és az ilyen bulikból Dani sem szeret kimaradni. Úgyhogy a viszonylag békés csúszdázás meg sarazás után megindult a víz felé. Komolyabb konfliktusba akkor kerültünk, amikor én viszont nem támogattam őt fürdőzési szándékában. Volt hangos toporzékolás, meg földön fetrengés, nagy nehezen aztán rácsatoltam a kisbicajra, és erőnek erejével hazacitáltam.

Itthon változatlan intenzitással folytatódott a hiszti. Mivel csupa sár volt a tóparti sarazás miatt, első utunk a fürdőkádba vezetett. Némi bosszúvágyat véltem felfedezni abban, ahogyan eláztatta az egész fürdőszobát, mert dúlva-fúlva kilapátolta a vizet. Úgyhogy vacsorához már nem is mertem ültetni, minek, úgyis csak eldobálta volna a kaját. Tehát vártunk vagy egy fél órát, amíg valamelyest lecsillapodott - természetesen magától, az, hogy én próbáltam csillapítani, semmit nem segített.

Aztán ment tovább az este a maga ritmusában, és alvás előtt, a szinte kicserélődött Dani ismét puszikkal meg ölelésekkel halmozta el az anyukáját, aki ilyenkor mindent megbocsát és elfelejt...

(Hm. Kicsit korán jött ez a dackorszak. Vagy legalábbis remélem, hogy ez már nem csak az előszele...)

Hétköznapok

Nem bővelkedik mostanság bejegyzésekben ez a blog, és ennek az az oka, hogy viszonylag egyhangúan telnek napjaink, kint vagyunk az udvaron, vagy sétálunk a tónál, esetleg az óvodában múlatjuk az időt, újdonságokról - mondjuk hogy megeredt a Gyermek nyelve - sajnos nem tudok beszámolni, ennek következtében a "gyerekszáj" rovat is még várat magára.

Viszont a kertben jó, és amikor a fiúk készítik a vacsorát, abból általában valami nagyon finom szokott kisülni, pláne, amikor még Fickó is kuktáskodik hozzá...

Sandmann

Homokozásban határozott fejlődést mutat a Gyermek. Igaz, hogy a legjobb móka még mindig a homok kiszórása, ám most már megesik, hogy nem a homokozó mellé, a fűbe szórja, hanem egy kisvödörbe lapátolja át. Ez a dolgok pozitív oldala. A negatív az, hogy a vödörrel aztán elsomfordál, és valahol a kertben kiönti a tartalmát. És az még mindig a jobbik eset, ha a kertben, mert ma pl. a földszinti WC kövezetét találta a legmegfelelőbb helynek a homoktól való megszabadulásra.

Próbálom magamban elfojtani azokat a hangokat, melyek azt suttogják, hogy nem voltam én normális, amikor kitaláltam ezt a homokozóépítési akciót... Végülis azért legalább 5 percnél tovább elszöszöl valamivel, és pillanatnyilag ezt is értékelni kell.

Képes beszámoló egy homokozó létrejöttéről

Dani már az előkészületekben is tevékenyen részt vett, segített Pista bácsinak a homokszállításban...

Aztán alaposan megfigyelte, hogy hogyan is készül egy igazi homokozó...

Apával az utolsó simításokat is elvégezték...

Végül pedig nem maradt más hátra, mint kipróbálni...

Régen kötötte le ennyi ideig bármi is, mint ma a homok szórása...

Csizmás

Az esőnapos szobafogság után tegnap már kimerészkedtünk az udvarra játszani. A délelőtti játék közben viszont Dani olyan sáros lett, hogy délutánra előbányásztam neki a nemistudomkitőlörökölt kis gumicsizmát. Nem örült neki. Kezdetben csak álldogált benne az ajtóban és nyüszített, hogy segítsek, mert nem tud menni. (Én nem azért, mert kicsi lenne, vagy kényelmetlen, csak egyszerűen nem tartja úgy a lábát, mint a megszokott cipők.) Aztán belejött a mászkálásba, de a szokásos villámtempóból a gumicsizma miatt kénytelen volt visszavenni. Ezt nem egyszer sérelmezte.

Viszont az esti bemenetel tegnap kivételesen mindenféle hiszti és toporzékolás nélkül zajlott a következő varázsigére: "Gyere, bemegyünk és levetjük a csizmát!" :-)

Homokozó folyamatban

Szégyen ide vagy oda, Dani még nem nagyon tartózkodott rövid kis életében homokozó-közelben. Itt a faluban nincs olyan homokozó amit használatba lehetne venni, meg amúgy is tél volt, úgyhogy a homokozással még csak most fog ismerkedni az Ifjú.

A napokban beszereztük neki a keretet, ma sikerült az első réteg favédő festéket felvinni rá, holnap majd jön egy következő réteg, aztán várunk még egy napot, amíg megszárad, és ha a helyére kerül, már érkezik is a homokszállítmány. Még jó, hogy most ilyen esős idő van, különben biztosan türelmetlenebb lennék, hogy mikor veheti végre használatba az új "játékot", és hogy egyáltalán mit fog szólni hozzá.

Gyanítom, hogy az első szállítmány homokot hamar pótolnunk kell majd...

Puszi

Legújabb tudomány: puszit ad. Igazából a cuppogás tetszett meg neki végre (már azt hittem sose kezd el érdeklődni a pusziadás iránt), és elkezdte utánozni. Azt hiszem, még nem a szájával cuppant, hanem a nyelvével csettint egyet, ezt értelmezi ő puszinak. De mindegy is, amikor bújik, átöleli a nyakam, odaszorítja az arcát az én arcomhoz és csak cuppantgat.

Ilyenkor fenyeget az olvadásveszély.

Verdák

Tudni kell, hogy nálunk minden lapos kör alakú tárgy (pl. tányér, CD-lemez), az kormány.
Forgatni kell jobbra-balra, és brümmögni hozzá.
Az autóban előszeretettel nyomul a vezető ülésre, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy a legtöbb esetben mégiscsak a hátsó gyerekülés marad számára. De amint kiszabadul onnan, már megy is előre kormányozni, tükröket állítani, rádiót szerelni.
Séta közben az összes parkoló autót meg kell nézni tüzetesen, meg kell tapizni a kerekeit, valamint be kell lesni a belsejébe is.
Nagy rajongója a járműveknek, na.
Ennek okán az Apja vett neki (!) a hétvégén egy autósújságot, hogy nézegethessen autókat, mert hát egy fiúgyermeknek tájékozottnak kell lenni ebben a témában. Úgyhogy az "autó" már nem csak autó, hanem Nissan meg Ford, ezen kívül a szókincse (mármint az, amit még nem mond, csak mutat) bővült a szélvédő, sebességváltó és egyéb ilyen fontos szavakkal.
Ha rajtam múlna, még csak a macinál meg nyuszinál tartanánk, még szerencse, hogy van ennek a gyereknek apja is.
(Mellesleg ezt napi 12 órában rendületlenül kántálja is. Mármint hogy "apa" :D)

Pünkösdi arc

Ilyen képpel vártuk a pünkösdöt...

A kék foltokat akkor szerezte be, amikor nagy iramban megindult kisbicajjal a kapu irányába, aztán élvezte, hogy felemelt lábakkal száguld, és végül sajnos a kapu előtt se tette le a lábát, úgyhogy úgy nekivágódott a vaskapunak, hogy.... hogy hát megijedtünk... Nagyobb gond szerencsére nem lett, csak a szeme fölött egy jó nagy kék folt, meg a pofikáján - még úgyse láttam olyat, akinek a pofija lett volna kék foltos...

A homloksérülés akkor keletkezett, amikor rohamléptekkel próbált lejönni a kertünkben levő egyik meredek részről, aztán valamiben megbotolhatott, mert nem arcra esett, ahogyan az várható lett volna, hanem egy szabályos szaltót hajtott végre a levegőben, és a hátára puffant. Ezzel együtt persze valahogy a homloka is lehorzsolódott. Én meg azt se tudom, hogy mit kell csinálni ilyen sérülésekkel, nem volt nekem igazán soha komolyabb sebem, nem voltam az a balesetes gyerek. De úgy látom, hogy Dani mellett nem ártana elvégezni egy elsősegély tanfolyamot. Most még csak a nadrágjai lesznek minden egyes kerti tartózkodásunk alkalmával füves-sáros kopottak, de ha mondjuk rövidnaciban fog járni, akkor szerintem nem lesz az a seb a térdén, ami a nyár folyamán begyógyulna. Az Apja szerint vegyünk neki egy térdvédőt, egy könyökvédőt meg egy bukósisakot, aztán hadd menjen. Megfontolom.

Pasi

(Megjegyzem, saját maga alakította ki magának így az ülőhelyet, hogy zavartalan kényelemben nézhesse Frakkot, a macskák rémét.)

Látogatók

Ezúttal egy szavunk se lehet, a hétvégén Dani megmutatta, hogy tud ő rendesen is viselkedni, miközben szülei táplálkoznak a már többször is említett Tengerszem étteremben. Mondjuk lehet, hogy csak az Unokatesója előtt nem akart nagyon rossz színben feltűnni, és ezért vett vissza, mindenesetre gond egy szál se volt vele. Majszolgatta a cipó-tányért, amiben Apa hagymakrém levesét szervírozták, aztán ezzel teljes is volt a boldogság.

Hazafelé egy kis laza testmozgás is bejátszott a fölös kalóriák ellen:

Egyébként a két gyermek egyre jobban elvan egymással, fel is tűnt, amikor már negyed órája kettesben múlatták az időt a gyerekszoba mélyén, hogy jé, a gyerekem elvan nélkülem is. Hipphopp eljön az az idő, amikor már a beszédben is olyan stádiumba érünk, hogy teljes lesz az összhang közöttük. Legalábbis az első negyed órában... :-)

Barátok közt