Tényleg jó, hogy Dani ilyen ügyesen megtanult egyedül elaludni rácstalanított ágyában.
Ebéd után is, és este is bevonul a szobájába, felkapcsolja a kisvillanyt (akkor is, ha történetesen nappal van...), bemászik a lyukon a kiságyba, és hamarosan elnyomja az álom.
A másik verzió, hogy a kis kanapén alszik el, ahonnan aztán a kisvillany lekapcsolásával együtt áthelyezem. Nincs hiszti, kimászkálás, úgy tűnik beletanul az új rendszerbe.
Egészen valamikor hajnali 4-ig rendben is van ez a dolog. Ekkor azonban átsomfordál hozzánk, befurakszik közénk, és ott próbálja meg eltölteni az éjszaka hátralevő részét.
Namost, ez nem is lenne baj, ha a köztünk levő keskeny sáv már nem lenne foglalt Szopósmalac Zs. Hanna Zorka által. De sajnos foglalt. Jobb esetben ilyenkor Zorkát átviszem az ágyába, és így, ha szűkösen is, de folytatódhat az éjszakai nyugalom. Rosszabb esetben Zorka leesik az ágyról, amitől mi mindannyian úgy felébredünk, hogy nem folytatódik az éjszakai nyugalom. Főleg, mert a két gyerek, miután kibömbölte magát (egyik az eséstől, másik az ijedtségtől), elkezdi nagyon viccesnek tartani, hogy most ők ketten, és egy ágyban, és viháncolnak a sötétben vagy fél órát, amikoris én, a Könyörtelen, Zorkát elviszem az ágyába, Danit pedig lecsillapítom, és megpróbálkozunk az alvás folytatásával.
Újfent elcserélném az ágyunkat valami minimum 2 méter széles verzióra...
Ebéd után is, és este is bevonul a szobájába, felkapcsolja a kisvillanyt (akkor is, ha történetesen nappal van...), bemászik a lyukon a kiságyba, és hamarosan elnyomja az álom.
A másik verzió, hogy a kis kanapén alszik el, ahonnan aztán a kisvillany lekapcsolásával együtt áthelyezem. Nincs hiszti, kimászkálás, úgy tűnik beletanul az új rendszerbe.
Egészen valamikor hajnali 4-ig rendben is van ez a dolog. Ekkor azonban átsomfordál hozzánk, befurakszik közénk, és ott próbálja meg eltölteni az éjszaka hátralevő részét.
Namost, ez nem is lenne baj, ha a köztünk levő keskeny sáv már nem lenne foglalt Szopósmalac Zs. Hanna Zorka által. De sajnos foglalt. Jobb esetben ilyenkor Zorkát átviszem az ágyába, és így, ha szűkösen is, de folytatódhat az éjszakai nyugalom. Rosszabb esetben Zorka leesik az ágyról, amitől mi mindannyian úgy felébredünk, hogy nem folytatódik az éjszakai nyugalom. Főleg, mert a két gyerek, miután kibömbölte magát (egyik az eséstől, másik az ijedtségtől), elkezdi nagyon viccesnek tartani, hogy most ők ketten, és egy ágyban, és viháncolnak a sötétben vagy fél órát, amikoris én, a Könyörtelen, Zorkát elviszem az ágyába, Danit pedig lecsillapítom, és megpróbálkozunk az alvás folytatásával.
Újfent elcserélném az ágyunkat valami minimum 2 méter széles verzióra...
0 Comments:
Post a Comment